Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Imáink magyarításához
315 III. Apostoli hitvallás. Erre nézve egyezek Anonymussal, kivéve két szólamot: 1. »Descendit ad inferos« nem annyit tesz dogmánk alapján, mint: »Alászállott a pokolra«. A limbus nem pokol, de a pokol tornáca. Az egyház tanítása nyerjen érvé- nyesülést féltve Őrzött Hiszekegyünkben is. 2. »Onnét leszen ismét eljövendő« az andó, endő képzős szóigéből forrásozván, egyedül is érteti a jövőt; tehát a fölös leszen-t törüljük. Mivel pedig a klasszikus magyar nyelv a jövőt mondatértelmileg a jelenidő alakjával helyettesíti, a tag- lalt kifejezést szőjjük ilykép a szövegbe: onnan jön el ítélni stb. IV. Tízparancsolat. E tekintetben is osztom Anonymus ügyes véleménye- zését. Csupán a IV-ik parancsolatnak általa fölvetett módo- sítására nézve van megjegyzésem. Anonymus toldással él. )Helynek nyoma sincs sem a héber eredetiben, sem a Vulgá- tában, jelesül: »Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy jól leyyen dolgod a földön és hosszú életű légy.« Legjobb a Tárkányi-féle helyes átdolgozás: »Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te Urad, Istened ád teneked.« (Exodus 20. r. 12. v.) Legföljebb az idegen izű, utolsó szavakat helyettesítsük e magyaros s az eredeti szöveg szelleméből sár- jadó kitétellel: Isten kegyelméből.A Vl-ik parancs: »Ne paráz- nálkodjál« tősgyökeres ugyan, de használatlan s ennélfogva érthetetlen, erős szavát ezzel pótolnám: ne tisztátalankodjál. V. Az anyaszentegyház öt parancsolata. Ezen egyházi szabályzat és kedves imaalak leginkább rászorul az átgyúrásra. Oly ósdi, nehézkes, magyartalan a szövege, hogy javarészt e körülményben rejlik elhanyagolt és híveink által tudomásul nem vett volta.
