Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
27 homályosnak tartják, hol az értelemnek minden ismerete- egyedül a külső megismerésre szorítkozik, vagyis a kinyi- latkoztatás után is homályos marad a hit titkainak tárgya belső mivoltában minden véges értelem előtt. Itt tehát min- den véleményeltérés mellett mondhatjuk, hogy a hit tárgya anyagilag tekintve is homályos az értelem előtt. Különösen azon igazságoknál van a különféle véleményeknek az eltérésre tág terök, amelyeket az ész okoskodásából is, meg a kinyilat- koztatásból is megismerhetünk. E véleményeknek különben nagy fontosságuk van a hit szabadságának megmagyarázásá- ban, mint később látni fogjuk. Az említett két véleményen kívül van még más két vélemény; ezek mindegyike a hit homályosságának magyarázásában az anyagi tárgy természe- tóbői indul ki. Az egyik vélemény szerint, melynek Semeria barnabita buzgó védője, a hit homályosságát mindig az anyagi tárgytól nyeri. Természetesen nem úgy értendő ez, mintha a tárgy önmagában véve volna homályos; hanem úgy, hogy a tárgy természete olyan, hogy értelmünk annak belátására, belső okainak megértésére nem képes. És pedig nem egyik vagy másik ember értelme előtt homályos az ilyen tárgy, hanem a tulajdonképeni hit anyagi tárgya minden ember előtt homályos. Épen ezért, mert a tárgy anyaga természeténél fogva homályban marad az értelem előtt mindig, a külső tanúskodás, vagyis a kinyilatkoztatás lehet bármilyen bizo- nyos, azért a tárgy anyaga s így a róla szerzett ismeretünk is homályos marad értelmünkre nézve. Tehát e vélemény szerint a kinyilatkoztatás tényéről való külső szembetünőség a hit homályosságával megfér, mert a homályosság lényege csakis abban áll, hogy a tárgy anyaga belső mivoltában mindig rejtve marad értelmünk előtt. Már Suarez és Lugo megemlítik az ő korukbeli tudósokat, kik e véleményt védték: némelyek ezt a véleményt Banneztől származtatják. Annyi bizonyos, hogy e vélemény az előbbi két vóleménynyel együtt mindig talált követőkre, és ma is vannak buzgó követői. És mint a két előbbi vélemény, úgy ez is szabad vélemény bátran lehet tehát védeni, vagy megtámadni. Ez ellen főleg azt hozzák föl, hogy a hitbeli ismeret akkor szembetűnővé
