Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

Krisztus Urunk rendelésén alapszik is, sehol sem akadunk nyomára, hogy isteni Üdvözítőnk ezen akarata az időre s helyre kiterjedne, hanem inkább, mint egyéb fontos intéz- ménynél, pl. a gyónásnál is inkább csak általános, s nem zárja ki, időfolytán, a kor szelleméhez, vagy a helyi és személyi viszonyokhoz képest a kellő módosítást. Amit leg- jobban tanúsít az évszázadok története.1

Az apostoli kánonok gyűjteménye azt mondja : »A püs- pökök évenkint kétszer gyülekezzenek össze, hogy a hit- cikkelyeket megbeszéljék és a fölmerülő egyházi vitákat elintézzék, még pedig először liusvét után 4. vasárnap he- tóben, másodszor október 7-én.« 1 2

Firmilián, cäzareai (Cappadocia) püspök, aki a ÜL század közepe körül élt, így ír: »Necessario apud nos fit, ut per singulos annos seniores et praepositi in unum con- veniamus ad disponenda ea, quae curae nostrae commissa sunt, ut si qua graviora sunt, communi consilio dirigantur...«3

Az első egyetemes zsinat pedig világosan kimondja és elrendeli az évenkinti (kétszeri) zsinat megtartását.4

Hasonlóképen a 341. antiochiai zsinat és más IV. századbeli zsinatok.5

Az V. században a chaleedoni zsinat egyik határozata így szól: »Tudomásunkra jutott, hogy némely tartomány- ban nem tartják meg az egyházi törvények által előírt püs- pöki zsinatokat, minek következtében sok egyházi ügy, amelyen pedig lehetne segíteni, el van hanyagolva. Azért eltökélte a szent zsinat, hogy a régibb zsinatok rendelkezése szerint, a püspökök évente kétszer gyülekezzenek össze tar- tományonkint azon a helyen, amelyet a metropolita meg- határoz, s hogy ott rendezzék, ami netán előfordult.« 6

1 L. Fessler többször idézett müvét, kinek kitűnő fejtegetéseit e tételnél híven követjük.

2 Can. Apóst. 30. 00. SS. Patrum, edit. Coteler. Amsterd. 1724

8 Pirmil. ep. ad S. Cyprian. (75) ed Maurin, pag. 343.

* C. Nicaen. I. can. 5. ap. Harduin. Tom. I. col. 324—326.

5 Cone. Antioch. Harduin T. I. col. 601—602.

6 Harduin. T. I. col. 787—788.