Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról

242

n.

Az egyházmegyei zsinat.

1. Az egyházmegyei zsinat fogalma, eredete és célja,

1. A Synodus (dioecesana), a szó eredetét tekintve, annyit jelent, mint a latin coetus vagy comitatus,1 tehát gyülekezet.

Fogalmilag egyházmegyei zsinat alatt valamely egy- házmegye papságának, a főpásztor eliilülése és vezetése alatt, az egyházi tanítói vagy papi hivatal kezelését, vagy az egyházi kormányzást érdeklő ügyekben tartott tanácskoz- mányát értjük.

2. Eredete visszanyúlik már az első századokba, arneny- nyiben, ha az első jeruzsálemi zsinatot nem tekintjük is ily zsinatnak, már az első századokban akadunk oly gyüleke- zeteknek és tanácskozmányoknak nyomaira, amelyeket vala- mely főpásztor tartott alárendelt papságával. Kezdetben, úgy látszik, a káptalan, vagy az úgynevezett presbyterium helyét pótolta, mint amely t. i. ebből fejlődött ki.

Ha az egyházban bármily hitbeli kétely, tévedés vagy szakadás merült fel, a baj orvoslását, ősidőtől fogva, a tanítói egyház egybegyűlt tanácsa kísérelte meg, és amióta csak az egyház fennáll, mindig az úgynevezett egyházmegyei zsinat (Synodus dioecesana), vagyis azon egyházmegyének papsága, a főpásztor vezetése és elnöklete alatt, volt azon tényező, amely az ily ügyet megbeszélte és ahol lehetett, orvosolta; csakhogy kezdetben, míg a kereszténység csak a városok- ban volt elterjedve, az egyházmegyei papság is mindössze

vonatkozliatik, a magyar hercegprímást illetvén meg a zsinat össze- liivási és elnöklési joga. így vélekedik az idézett magyar egyházjog- tudós — tévesen, mert itt e jog történeti fejlődésére hivatkozni sem lehet, midőn újabb tényleges pápai rendelkezés e primatialis jogot a nemzeti zsinatra nézve általában elvetette. L. IX. Pius »Ad Aposto- licam« kezdetű pápai levelét 1851 aug. 22. és a Syllabus 36. pontja.

1 C. Canon, distinct. 15. vers. Synodus.