Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Rézbányai József: A nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatról
243 azon áldozópapokból állott, akik a püspököt a városban környezték, vagyis az úgynevezett presbyteriumból. Ha eze- két közös tanácskozásra összegyűjtötte, együtt volt az egy- házmegyei zsinat, amely ennél fogva valósággal a püspök- nek állandó tanácsa volt, mint jelenleg például a káptalan. Idővel, amint a kereszténység terjedt, az egyházmegyei zsinat nemcsak a püspöknek állandóan környezetében levő városi, hanem egyszersmind az összes egyházmegyei pap- ságból, illetve annak gyülekezéséből alakult, míg a káptalan a püspöknek állandóan oldalán álló tanácsa volt. Azonban nemcsak hitbeli kétely esetén ült össze az egyházmegye tanácsa, hanem fegyelmi kérdésben is mindig először az egyházmegyei zsinat elé terjesztette a püspök vagy főpásztor véleményét, és csak ha az, illetve annak színe előtt a főpásztor határozott, vagy ha az egyházmegye területén és érdekein túl terjedő ügy merült fel, terjesztő- tett magasabb tényező vagy bíróság elé. Ugyanígy tárgyalta az egyházmegyei zsinat régtől fogva a szentségek kiszolgáltatásának kérdését. 3. Eszerint röviden összefoglalva, az egyházmegyei zsinatnak célja, hogy az egyház a valamely egyházmegye területén akár a hittanítás, akár a papi hivatal kezelése, vagy az egyházi kormányzás tekintetében fölmerült bajt orvosolja, vagy ily bajnak elejét vegye. — E háromnak kellő határok között való megbeszélése és annak megfelelő üdvös előmozdítása, tehát, az egyházmegyéi zsinatnak célja. Ezzel összefüggésben célja még az egyházmegyei zsi- natnak, hogy a tartományi zsinatnak ezen határozatait közöljék és tegyék az egyházmegye egész területén ismertté. Ebből fejlődött ki idővel az a kapocs, amely az egy- házmegyei zsinatot a tartományi zsinathoz fűzi, és jórészt ezen körülmény folytán lön az egyházmegyei zsinat a tar- tományi zsinathoz sokban hasonlóvá. Amily mértékben gye- rült idővel a tartományi zsinat, oly mértékben hanyatlott la^san-lassan az egyházmegyei zsinat is. Az egyházmegyei zsinat, természeténél fogva, oly hasz- nos intézménynyé nőtte ki magát, hogy utóbb egészen nél16*
