Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

21

potuit. Hominem ergo vidit, et Deum confessus est, dicens: Dominus meus, et Deus, meus Videndo ergo credidit, qui considerando verum hominem, hunc Deum, quem videre non poterat, exclamavit.« Péter és Gergely közti párbeszédében pedig ezt mondja: 1 »Hoc veraciter dicitur credi, quod non valet videri. Nam credi iam non potest, quod videri potest.«■

Szent Processzus és Martinianus vértanúk temploma- ban mondott beszédében1 2 szent Gergely a következő tör- ténetet beszéli el: A góthok uralma alatt bizonyos előkelő jámbor asszony igen gyakran járt ezen vértanuk templomába imádkozni. Egyik alkalommal, midőn szokott imáját végezve a templomból kijött, két zarándokkal találkozott, s ezeknek mint afféle zarándokoknak alamizsnát akart adni. Mielőtt azonban szolgája az alamizsnát elővenné, a két zarándok közelebb lép az előkelő asszonyhoz ezt mondván neki: Te most meglátogatsz bennünket, az ítélet napján segíteni fogunk rajtad, amennyire tőlünk telik. Ezt mondván, abban a pillanatban eltűnt mindakét zarándok az asszony és szolgája szemei elől. »Territa illa ad orandum rediit, — folytatja szent Gergely — seseque in lacrimis prolixius effudit. Et facta est post hoc tanto instantior in prece, quanto certior de promissione.« Ezen történetből azután a következő okoskodást szövi a nagy egyházatya: »Si autem juxta Pauli vocem: Eides est sperandarum substantia rerum, argumentum non apparentium: nequaquam jam dicimus, ut venturam vitam credatis; quia ecce ipsi, qui in illa vivunt, humanis obtutibus visibiliter praesentantur. Quod enim videri potest, melius dicitur sciri, quam credi.«

Szent Anzelm3 így nyilatkozik a hit homályáról: »Eides namque et spes sunt earum rerum, quae non videntur.«

Szent Leo4 pedig így szól: »Virtus fidei ex iis, quae visui non subiacent, constituta est.«

1 Dialog, lib. 4. c. 6.

* In Evangelia lib. II. hom. 32.

3 De concordia praescientiae et praedestinationis nec non gratiae Dei cum libero arbitrio. Quaestio III. cap. 9.

4 Sermo 69. de ascens. Domini. 18. c. 2.