Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

17

hisce aeque 8c firmissimis argumentis clare aperteque co- gnoscens, Deum eiusdem fidei auctorem'existere, ulterius pro- gredi nequit, sed quavis difficultate ac dubitatione penitus abiecta atque remota, omne eidem fidei obsequium praebeat oportet, cum pro certo habeat, a Deo traditum esse, quid- quid fides ipsa hominibus credendum et agendum proponit.«

Szent Pál apostol pedig a hit észszerűségét röviden, de velősen így fejezi ki:1 »Tudom, kinek hittem.« (Scio, cui credidi).

II. A hit a pusztában zarándokló zsidókat kisérő fel- hőhöz hasonlóan egyik részről világos, másik részről homá- lyos. Világos, mert külső szembetünőségénól fogva észszerű; homályos, mert a belső tárgyi szembetünőség hiányzik belőle. Ezen belső tárgyi szembetünőség hiányából származik a hit második tulajdona, a homályosság.

Ez a homályosság azonban nem úgy értendő, mintha a hit elfödnó az igazságokat értelmünk elől, s így értei- műnket elhomályosítaná a különben megismerhető igazsá- gokra nézve; távol legyen ez tőlünk. Ilyent csak a hitet nem értő és mégis gúnyolódó hitetlen mondhat. Mert a hit épen ellenkezőleg megvilágítja értelmünket oly igazságokra nézve, melyeket különben semmikép sem ismerhetnénk meg; értelmünk előtt oly igazságokat tár föl, melyeknek létező- séről és valóságáról meggyőződik ugyan az értelem az isteni tekintély alapján, de belső mivoltukba behatolni soha sem képes, úgy t. i. hogy a belső okokat az ész belássa. Ezért homályos a hit, mert tárgya az értelemre nézve belső okai- ban beláthatatlan. Mivel továbbá a hit vonatkozási fő tárgya (objectum attributionis praecipuum), melyre minden hitbeli tárgy vonatkozással van, maga a hármas egy Isten, kinek végtelen lényege örök titok minden véges értelem előtt: azért bátran mondhatjuk általában a hit összes letétemé- nyére, hogy tárgyában homályos az értelem előtt. Ez a főtárgyra való vonatkozás azonban nem zárja ki, hogy hitünk egyes részleteknél a tudással közös területen talál1 2. Tim. 1, 12.

,Hittudományi Folyóirat.“ 1896.

2