Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Kis-Erős Ferenc: Az egyházi javak tulajdonjoga, különös tekintettel Magyarországra

187

ebből tűnik ki, hogy midőn az egyházi javak tulajdonjogá- ról szándékozunk értekezni, jogi vizsgálódásaink tárgyát nem a gyakorlati haszon nélkül szűkölködő elméletek képezik, hanem az élet tényeivel állunk szemben. Hogy pedig ki- tűzött célunkat elérhessük, szükségesnek tartjuk előbb szólni a javakról, a vagyonról általában.1

2. A vagyon általában.

Az ember nem létezhetik a külvilág kellő használata nélkül. Önmagában világos, hogy ha földi javak nem vol- nának, az ember létét fönn sem tarthatná. A külvilági dől- gok épen azért vannak, hogy az ember rendeltetésének meg- felelhessen. Innen pedig vaskényszerűséggel következik, hogy az embernek léte föntartása végett bizonyos földi javakra, mint sajátjára föltétien szüksége van. E földi javakra szó- rulás a Teremtőtől származó természeti törvénynek kérlel- hetetlen követelménye. Ámde amire a természeti törvény vaskövetkezetességgel utalja az embert, arra egyszersmind fel is jogosítja. Tehát a vagyonszerzési jog az embernek veleszületett joga. Az emberi törvényhozásnak e szerzési jog nem ajándéka, ellenkezőleg annak épen az a feladata, hogy e jogot elismerje, védelmezze, a szerzési módok fölött őrködjék.

Mi eddig mindig fizikai személyről beszéltünk, de ugyanaz áll a jogi személyről is, ha t. i. annak közvetlen szerzője Isten. Ugyanis akár fizikai, akár jogi személy legyen, létének föntartása végett bizonyos anyagi eszközökre (elte- kintve attól, hogy milyenekre) utalja a szigorú természeti törvény. Ha tehát valamely fizikai vagy jogi személynek létet a természet Ura ad, akkor a józan ész előtt világos folyományként áll az is, hogy a természet Ura adja neki a vagyonszerzési jogot is.

Ezek után lássuk, mi a vagyon? A vagyon a személy dolgainak, dologi jogainak és kötelmeinek foglalata.1 2 Ugyanis.

1 Conc. Aurel. 540. c. 19. Cone. Lugd. II. 567. 0. 2.

2 Vécsey, Bómai jog, 302. 1. Budapest, 1888.