Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Stuckner János: A házasság felbonthatatlansága
183 boldogsághoz jut; hitessük el vele, hogy nincs örökre s visszavonhatatlanul élettársához kötve; az undor nagyobb lesz, az egyenetlenség gyakoribb s élesebb, a kötelék tá- gulni fog s az első lökésre kettészakad. Ha ellenben oly törvényt hangoztatunk, mely szegényt és gazdagot, gyön- gét és hatalmasat, alattvalót és királyt egyaránt kötelez, mely állás, jellem, egészség közt különbséget nem tesz, egyáltalában semmi okra nem tekint, melyet különösen a hatalmasok szenvedélye ürügyül felhasznál; hirdessük, hogy e törvény az égből jött, utaljunk azon isteni pecsétre, mely a házassági köteléket összetartja; mondjuk oda a lázongó szenvedélynek, hogy kielégítésüknek csak egy módja van, az erkölcstelenségé: szóljatok nekik oda, hogy az isteni törvény végrehajtásával megbízott hatalom soha bűnös engedékenységre nem birható; hogy az isteni törvény áthá- gására bocsánat fátyola soha nem borul, hogy e törvény megsértését örökre lelkiismeretfurdalás kiséri: és látni fog- juk, hogy a szenvedély lecsillapodik azon mértékben, amint a törvény kiterjesztetik s az erkölcsökben gyökeret ver; a család békéje s nyugalma biztosítva lesz és a társadalom megbecsülhetetlen jótéteményt nyer.1 És hol őrzi ellen az egyház az ember szívét? Hol veszi észre a kedély első hullámzását, mely könnyen tóm- boló, minden ■gátot elseprő viharrá válhatik ? Hol önti rá a csendesítő olajat? — A töredelem szentségében, a gyó- násban, az ember lelkiismeretének eme itélőszékében. Míg más kormányzói hatalom csak a külső cselekedetek elbirá- lására szorítkozik, tényeket büntet vagy jutalmaz s mintren- dőr csak a kezet s nem a szívet is tartja vissza a rossztól: az egyház a lélek s a szív bírája, ki előtt tárva nyitvák a belső legrejtettebb redői is, ki a külső cselekedettől annak forrásáig megy vissza, a tények rugóit vizsgálja s nemcsak a kezet húzza vissza a rossztól, hanem a szívet is. A szív- nek e bírói fóruma egyúttal ellenőrző hatalma törvényho- zásának, mely előtt kegyelmet nem talál, ki elég vakmerő 1 Bálmes, Protestantizmus és Katholicizmus I. 25. fej.
