Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Stuckner János: A házasság felbonthatatlansága
184 holmi merényletekkel a házasság kötelékét tágítani vagy épen felbontani. Csirájában fojtja el a szenvedélyt, mely a házassági viszony felbonthatatlanságát veszélyeztetné s eleve szakít szét kíméletlenül oly viszonyt, melyet a szív kötni akar a már meglevő kötelék kárára. Nemcsak a tettet, hanem a hűtlenség gondolatát is elmarasztalja s óvó intéz- kedéseket rendel a baj elharapódzása ellen.1 De talán ez sem volna képes érvényt szerezni e tör- vénynek, ha nem volna egy isteni hatalom, mely sikerrel tudja felvenni a harcot azon hatalmasokkal, kik a házas- ságnak szentélyét profanizálni s benne a felbonthatatlan- ság palládiumát feltömi kezdettől fogva törekedtek: a pá- paság hatalma. Csak a pápák hatalmán tört meg a házasság elleni támadások tengerárja. Csak a kath. egyház, ólén a pápával, volt az, mely a házasság szent és felbonthatatlan kötelékét mindig védte; neki köszönhető, hogy felemelte tiltó szavát azon* polgári törvények ellen, melyek száz év óta oly sokat vétettek ez ügyben; hogy átokkal sújtotta a protestánsok tanát a felbonthatóságról; hogy többször el- ítélte a görög egyházat, melynek gyakorlatában az elválás szerepelt; hogy semmisnek jelentette ki a felbonthatóság feltétele alatt kötött házasságokat; hogy végre rendületle- niil utasította vissza a császároknak oly törvényeit, melyek házassági elválásoknak s elbocsátásoknak kártékonyán ked- veztek.2 »Az egész középkorban — mondja Montalem- berts, — a keresztény nép eme atyáinak (a pápáknak t. i.) élete nem volt egyéb, mint a házasság felbonthatatlan- ságáói't való szakadatlan harc a királyok és a feudális urak ellen. Ez utóbbiak persze, érzéki szenvedélyeik titok- ban s feltűnés nélkül való kielégítésére nem bírták ama szám- tálán utat és módot, melyet az udvarok élete és a modern szalon szabadabb erkölcsei követőiknek nyújtanak; de min- denütt és minden viszonyok között mindig a római egyház legragyogóbb és sérthetetlen díszére vált, hogy a gyenge1 Kive, i. m. 154. 1. ־ XIII. Leo Encykl. a házasságról »Arcanum« 1880.
