Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól

14

Az értelem ezen egyenes irányú (pozitív) működése mellett van a tudományos hitkeresésnek más célja is; t. i. elhárítani azon akadályokat, melyeket a szív keménysége, az értelem elfogultsága s a hitetlen vagy kétkedő tudomány kevélysége gördítenek a hit elé. Ha aztán ezen akadályok el vannak hárítva, akkor bizton, teljes meggyőződéssel hagyatkozik az emberi értelem az isteni tekintélyre, épen úgy, mint a vak gyermek bizton érzi magát, ha atyja vezeti, mert tudja, hogy atyja csak jó utón vezetheti. Miután pedig a hit-igazságokat az emberi értelem teljes meggyőző- déssel elfogadta, azután már ezen hitigazságok alapján ép úgy okoskodik tovább az emberi ész, mint a tudás útján szerzett igazságok alapján; mert a hitigazságok bizonyos- ságáról épen úgy meg van győződve a nyilatkozó isteni tekintélynél fogva, mint a tudás igazságairól a belátásnál fogva. S ekkor érvényesül sz. Anzelm mondása: credo, ut intelligam.

Az igaz hit tehát mindig észszerű; mert mindig ész- szerű dolog marad, hogy a véges értelem a nyilatkozó végtelen értelem előtt hajoljon meg. Még a hittitkok sin- csenek az ész ellen, hanem csak az ész fölött; mert túl- szárnyalják az emberi véges ész felfogó képességének ha- tárait.

Szépen fejtegeti ezt sz. Ágoston következő szavaiban:1 »Absit inquam, ut ideo credamus, ne rationem accipiamus sive quaeramus; cum etiam credere non possemus, nisi rationales animas haberemus. Ut ergo in quibusdam rebus ad doctrinam salutarem pertinentibus, quas ratione nondum per- cipere valemus, sed aliquando valebimus, fides praecedat ratio- nem, qua cor mundetur, ut magnae rationis capiat et perferat lucem, hoc utique rationis est. Et ideo rationabiliter dictum est per prophetam: nisi credideritis non intelligetis. (Isai 7, 9.) Ubi procul dubio discrevit haec duo, deditque con- silium, quo prius credamus, ut id, quod credimus, intelligere

1 Velencei kiadás 1759. Tom. II. Ep. 120. n. 3. (más kiadás- ban Ep. 222.)