Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
15 valeamus. Proinde ut fides praecedat rationem, rationabiliter visum est. Nam si hoc praeceptum rationabile non est, ergo irrationabile est: absit. Si igitur rationabile est, ut ad magna quaedam, quae capi nondum possunt, fides praecedat rationem, proculdubio quantulacunque ratio, quae hoc persuadet, etiam ipsa antecedit fidem.« Másutt így szól1: »Quis enim non videat, prius esse cogitare, quam credere? Nullus quippe credit aliquid, nisi prius cogitaverit esse credendum.« A 118-ik zsoltár magyarázatánál pedig ezt mondja : 2 Quam- vis enim nisi aliquid intelligat, nemo possit credere in Deum: tamen ipsa fide, qua credit, sanatur, ut intelligat ampliora. Alia sunt enim, quae nisi intelligamus, non credi- mus; et alia sunt, quae nisi credamus, non intelligimus.« Azután Izaiásról szólva így buzdít:8 »Ergo intellige, ut ere- das; crede, ut intelligas. Breviter dico, quomodo utrumque sine controversia accipiamus. Intellige, ut credas, verbum meum; crede, ut intelligas, verbum Dei.« Ugyanő egész könyvet írt a hit észszerűségéről ezen cím alatt: »De fide rerum, quae non videntur, liber unus.« Ebben az életből vett bizonyítékokkal bizonyítja, hogy nagyon is észszerűen hiszszük azokat a dolgokat, melyeket nem látunk ugyan, de van elég okunk azok elhivésére. Szent Bernárd a maga sajátságos, szentiráshoz hasonló irályával fejtegetve az Énekek Énekét, így szól a hitelőz- ményekről:4 »Ergo si in terra nostra et flores apparuerunt, et vox turturis audita est: profecto et visu veritas com- perta est, et auditu. Yox quippe auditur, flos cernitur. Flos miraculum est, ut nostra superior interpretatio habet, quod voci accedens fructum parturit fidei. Et si fides ex auditu, sed ex visu confirmatio est. Sonuit vox, splenduit flos, et veritas de terra orta est per fidelium confessionem, verbo signoque pariter concurrentibus in testimonium fidei. Testi1 De Praedestin. SS, n. 5. Velencei kiadás 1768. Tom. XIV. a Velencei kiadás, 1761. Tom. VI. In Psalm. 118. Sermo 18. n. 3. 8 Velencei kiadás. 1762. Tom. VII. Sermo 43. De verbis Isaiae. n. 9. * In Cant. Cantic. sermo 59., n. 9.
