Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
12 Hogy ezen hitet minél jobban megismerhessük, tekint- sük most ennek tulajdonait. Mert miként minden dolgot annál jobban megismerünk, minél jobban ismerjük tulaj- donait: ép úgy a hitet is annál világosabban fogjuk föl. minél tisztábban állanak előttünk annak tulajdonai. * * * I. Első tulajdona hitünknek az, hogy észszerű, vagyis elégséges okunk van hinni. Ezen tulajdonságot megkívánja emberi természetünk. Mi ugyanis eszes lények vagyunk, s értelmünk semmit sem fogad el, még az akarat parancsára sem, ha nincs semmi ok az észszerű elfogadásra. Ez értei- műnknek cselekvési módja még a hitben is. Azért, bár nincs elégséges okom tudni a hit igazságainál a dolgok belső mibenlétét, mégis meg kell lennie az elégséges oknak a hivésre. Ezért mondja már Tertullian 1: »Nihil credam, nisi nihil esse temere credendum.« Ezt az elégséges okot a hihe- tőség szembetünőségének nevezzük, vagyis a hit igazságainak szembetűnően hihetőknek, hitelre méltóknak kell lenniök. Nevezhetjük ezt a hitigazságok külső szembetünőségének is, amennyiben a tárgy mivoltának benső beláthatóságát ez a külső szembetünőség sohasem eszközli, s így elégséges külső ok a hivésre, de nem elégséges ok a tudásra, mely belső s az értelmet teljesen kényszerítőleg meggyőző okot kíván mindig. Ez az észszerűség a tulaj donképeni hit tényét legalább gondolatilag mindig megelőzi; azért a hit előzményeinek nevezzük azokat az igazságokat, melyekből a hit észszerű- sége az értelem előtt világossá lesz. Ha tehát azt mondom, hogy a hit nem az ész kutatásának eredménye, evvel nem azt mondom, hogy az észnek a hitnél nincs semmi dolga, hanem csak azt jelzem vele, hogy a hit ténye nem észbeli okoskodás következménye, mely szükségkép következik az előzményekből, és melyet az értelem kénytelen elfogadni az akaratra való tekintet nélkül. Vagyis a hitre vezető igazságok meggyőző bizonyítékai nem képeznek a hit tulaj1 L. 5. c. Mare, c, 1.
