Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
11 ismeretszerzésünknek; de ugyancsak ebből következik az is. bogy téves azon nézet, mintha volna közvetett tudás utján szerezhető ószbeli hit, és érzelmeinktől meg akaratunktól függő szivbeli hit. Csak egy hit van, és pedig az isteni hitet tekintve ez a hit az, melyet az értelem az akarat parancsának hatása alatt az isteni kegyelem segélyével a nyilatkozó isteni tekintély alapján hoz létre. Erről a hitről mondja sz. Tamás1: »Actus credentis ex tribus dependet, scilicet ex intellectu, qui terminatur ad unum; ex voluntate, quae determinat intellectum per suum imperium; et ex ratione, quae inclinat voluntatem: et secundum hoc tres actus assignantur fidei. Ex hoc enim, quod intellectus terminatur ad unum, actus fidei est credere Deum: quia obiectum fidei est Deus secundum quod in se consideratur, vel aliquid circa ipsum, vel ab ipso. Ex hoc vero quod intellectus determinatur a voluntate, secundum hoc actus fidei est credere in Deum, id est amando in eum tendere: est enim voluntatis amare. Secundum autem quod ratio voluntatem inclinat ad actus fidei, est credere Deo: ratio enim, qua voluntas inclinatur ad assentiendum his, quae non videt, est quia Deus ea dicit; sicut homo in his. quae non videt, credit testimonio alicuius boni viri, qui videt ea, quae ipse non videt.« Ez azonban ugyanazon egy hitnek háromféle szempontból való felosztása csak, mert a valóságban csak egy teljes hit van. »Illo enim actu, mint sz. Tamás mondja, quo credit in Deum, credit Deo, et credit Deum.« Az isteni hitnek teljes ténye tehát így hatá- rozható meg: a hit a hitelőzményektől észszerüleg, a kegye- lemtől pedig természetfölöttileg felvilágosított, a hitbeli készségtől liivésre buzdított s a nyilatkozó Isten igazmon- dósága előtt hódolattal meghajló értelem teljes meggyőződése a kinyilatkoztatott igazságról, a kegyelemtől megerősített s Isten végtelen tekintélyének erejétől megindított akarat parancsának hatása alatt. 1 3. Sent. Dist. 23. q. 2. a. 2. sol. 2. — Szól erről 2. 2. q. 2. a. 2. is. (De veritate q. 14. a. 7. ad 7. In Ep. ad Rom. 4. 1. 1.)
