Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről
87 Az emberi ész tehát megismer egy bizonyos erkölcsi tör- vényt s azt feltétlennek és örök érvényűnek látja, melynek érvényessége nem az embertől, nem az emberi akarattól szár- mazik, — ez csak követni tartozik azt; sem emberi észtöl — ez csak megismeri azt; sem az emberi törvényhozóktól — hiszen törvényhozók is azokhoz az örök erkölcsi törvényekhez és lelkiismeretökhöz kötelesek alkalmazkodni, különben erkölcs- télén és jogtalan volna intézkedésük. Ebből az következik, hogy az erkölcsi törvény kútfeje nem az ember, nem az emberiség, annál kevésbbé az észnél- küli mindenség, hanem egy világ és ember fölött uralkodó lény, ki örök eszménye és valósága az erkölcsi jónak s alko- tója az erkölcsi törvénynek. Ez Isten, minden jónak kútfeje, alapja és szabálya. Isten az, ki szentségének egy sugarát föl ragyogtatja az emberi értele mijén és akaratban, az egyesek lelkiismeretében és az egész erkölcsi világrendben. (Répászky. Alapvető hittan I.) Isten az, ki megszabja az örök és változ- hatatlan erkölcsi törvényt. Igen helyesen ír e törvényről Cicero, mikor (De leg. 2., 4.) mondja: «Minden bölcs ember meg van arról győződve, hogy az erkölcsi törvény nem az ember által kigondolt vagy a népek által behozott valami; hanem örök törvény, mely az egész erkölcsi világot szabályozza. Az utolsó ok tehát Istenben van, aki parancsol és tilt. Ez a törvény oly régi, mint maga az Isten szelleme. Azért ez a törvény is, melyen minden kötelesség alapszik, valósággal és mindenek- előtt a legfőbb istenség szelleme». De hátra van még egy érve az erkölcsi törvénynek. Ugyanis az ész, mely az erkölcsi jót feltétlenül parancsolja s a rosszat feltétlenül tiltja, az erkölcsi törvény követését, mely jó s ön- megtagadást kíván, jutalomra érdemesnek s az erkölcsi törvény megvetését, mely rossz s a zabolátlan érzéki vágyaknak kelle- mes, büntetésre méltónak mondja. Követeli az ész, követeli az erkölcsi érzék, hogy az erényes jutalmai, és pedig teljes jutalmat kapjon, a bűnös pedig elvegye méltó büntetését Ez a gyakorlati ész követelménye, mely az erkölcsi törvény feltétlen érvényének megismerésén alapul. Ámde ki hajtsa végre ezt az erkölcsi követelményt? Ki
