Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről
88 fizessen kinek-kinek az ö érdeme szerint? Talán az ember? Az ember, úgy az egyes ember, mint az elüljárók, sőt az em- béri társadalom is, mindezek képtelenek az igazságosság köve- telményének valósítására; hiszen nem ismerik meg teljesen és tökéletesen az egyesek érdemét, annál kevésbbé képesek a kellő jutalom és büntetés kiosztására. Vagy a nagy termé- szét? Ezt fizikai erők és törvények vezetik, az erkölcsi törvé- nyekkel pedig nem törődik. Ki tehát? Senki e világon. És tény- leg szomorúan tapasztaljuk, hogy e világon épen nincs elég téve az igazságosság követelményének, sőt hajmeresztő igaz- ságtalanságok történnek, minden helyrehozás nélkül. Már pedig az emberi ész hangosan י követeli az igazságszolgáltatást s ez a követelmény szükséges kiegészítő része az erkölcsi törvény- nek; e nélkül az erkölcsi törvény csonka, hatástalan. Kell tehát léteznie egy legigazságosabb bírónak, aki akarja, mindenhatónak, aki eléggé hatalmas az erény megjutalmazá- sára és a bűn megbüntetésére; mindentudónak, ki tökéletesen tudja kinek-kinek erkölcsi értékét. Ez a legigazságosabb, min- denható és mindentudó biró, az emberi ész és az erkölcsi törvény e hangos követelménye; Isten. IV. IV. Érv az emberek közmeggyőződéséből. Amit a fentebbiekben a világ esetleges voltából, a tér- mészet összes lényeinek mozgásából, a világ célszerű bérén- dezeséböl és célratörekvéséböl, továbbá az erkölcsi törvényből s az igazságosság követelményéből bebizonyítottunk, ugyanezt megerősíti az ú. n. történelmi érv, az emberi nem közmeg- gyözödésének megfontolása. Tény ugyanis, hogy minden kor- nak és minden földnek népei hittek Istenben, némelyek egy igaz Istent tiszteltek, mások pedig különféle tévedésekbe estek Isten természetét és számát illetőleg. Már a történelem előtti népek a kő-, bronz- és vaskorszakból, kikről történeti ada- taink nincsenek s kiket csak ásatag maradványaiból ismerünk, reánk hagyományozták vallásosságuk jeleit. Ugyanezt kell mondanunk a történelmi népekről, csakkogy
