Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről

86

egyúttal teremtöre szabad következtetni. Ez azonban egysze- rüen valótlan, és pedig két okból. Először, mert a világon uralkodó célszerűség nem holmi másodrendű járuléka a világ- nak, hanem annak egész valójával egybeforrt, attól elválaszt- hatatlan; aki rendezte, az hozta is létre. Másodszor, mert a rendező csak azért bírhatott hatalommal a világ fölött, mert azt létrehozta; ha a világ magától való, szükségképes lény volna, idegen befolyás alatt meg nem hajolna, tehát nem is volna rendezhető.

Ennélfogva a világon uralkodó célszerűség Istent, mint a világ legbölcsebb és leghatalmasabb rendezőjét és teremtőjét nyíl vány ltja.

III. Érv az erkölcsi világrendből.

Az eddig felhozott érvekhez, melyek az értelmi rendből vannak véve, járul az erkölcsi világrendből vont érv. Ugyanis az ember különbséget tesz jó és rossz között, és pedig tár- gyilagos különbséget, mely az embertől teljesen független s az ember akaratának, egész valójának, minden cselekvésének alárendelését követeli, úgyannyira, hogy ha a tett különb- séget szem előtt nem tartja és törvényül nem követi, bűnös- nek érzi magát, ellenben, ha a megismert erkölcsi törvény szerint jár el, boldogító öntudat lesz jutalma. Ez a törvény egyetemes, kivételt nem szenved, változatlan jellegű s minden körülményre szól.

Megjegyzendő, hogy amiről itt szó van, az erkölcsi tör- vény és kötelezettség öntudata, meg a lelkiismeret, nem holmi homályos dolgok, nem olyan titokzatos lelki állapotok. Épen nem. Az erkölcsi törvényt és kötelezettséget maga az emberi ész ismeri meg és pedig világosan, s a lelkiismeret szintén nem egyéb az ész szavánál, mely az erkölcsi törvényt egyes esetekre alkalmazza. Nincs tehát itt szó velünk született kész ismeretekről, velünk született erkölcsi öntudatról vagy lelkiis- méretről, hanem az észről, a tisztán látó észről, mely meg- ismeri a törvényt, megismeri a kötelességet s azt egyes ese- tekre alkalmazza.