Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Kiss János: Különböző vélemények Isten természetes megismeréséről

76

II.

Az elsorolt téves tanok az elméket már nagy mértékben elfoglalták és megmételyezték.

De mi ne engedjük magunkat félrevezettetni az elsorolt tévedések által, bármily szép mezbe öltözve kínálkoznának is, még ha a vallásosság érdekében hirdetnék is azokat. Ne higyjük azt, hogy a dolgok okait és végső okát nem ismerhetjük meg, hiszen az ember természeténél fogva késztetve van az okok kutatására, az oksági elv alkalmazására; ne higyjük azt, hogy Istent lelkünk folyton szemléli, hiszen öntudatunk erről semmit sem tud; ne higyjük, hogy vak ösztön hajt Istenhez, mert ez méltatlan volna Istenhez és az emberhez egyaránt, végre ne higyjük azt, hogy Isten eszméje lelkűnkbe van oltva, mint velünk született ismeret, hiszen ha így volna, mindegyikünk tudna róla; hanem tartsuk magunkat az ó- és új-szövetségi tanhoz, melyet legutóbb a vatikáni zsinat imígy fejezett ki: «Az anyaszentegyház azt tartja és tanítja, hogy Isten, minden dolog elve és célja, az emberi ész természetes világánál a teremtett dolgokból bizonyosságig megismerhető, mert ami benne láthatatlan, a világ teremtésétől fogva munkáiból meg- érthető és látható» (Róm. 1, 20.). És ismétli: «Ha valaki azt mondja, hogy az egy és igaz Isten, Teremtönk és Urunk, azok- bál, amik teremtve vannak, az emberi és természetes világa által bizonyossággal meg nem ismerhető, ki legyen zárva az egyházból.»

Kérdés már most, mikép jut az ész Isten megismerésére, mikép bizonyítja Isten létezését s mikép ismeri meg az ö töké- letességeit ?

Isten létezésének és tökeletességeinek bebizonyítására több érvet szokás felsorolni, de lényegben minden felhozott érv tnlajdonképen egy: a teremtményből következtet a teremtöre; de mert a teremtmény különböző szempontból tekinthető s különböző elemekből áll, azért az egy érv különbözökép ala- kítható.

így ha ezt a világot mint esetlegest tekintjük, létezésétől