Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
637 rendelkezéseiben, a felszentelési címekre vonatkozó szabályo- zásában, amelyet a 21-ik ülésében alkotott 2-ik fegyelmi hatá- rozatába fektetett le, a fölszentelés elő föltételéül szolgáló vagyon az, amelyből a felszentelt tényleg élni fog.1 Azért kell a felszentelés előtt oly egyházi javadalomnak békés birtokát igazolnia, amely elegendő a felszentelönek illő ellátására. A felszentelendönek magánvagyona — a patrimonium — vagy a járadék — pensio — amelyek a tridenti zsinat szerint úgyis csak kivételesen alkalmazhatók, szintén csak úgy szol- gálhatnak felszentelési címül, ha azok biztosítva vannak, s ez által az is biztosítva van, hogy a fölszentelt tényleg abból fog élni. A tridenti zsinatnak ezen álláspontját azonban áttörték a viszonyok. Ma sokkal több papra van szükség, mint amennyi java- dalom létezik; vagy ahány oly személy létezik, aki saját magánvagyonát fölszentelési címül leköti s odaadja; az egyes 1 Cone. Trident. Sess. 21 c. 2 de ref. Arcentur a sacris ordinibus qui non habent unde vivere possint. Quum non deceat eos, qui divino ministerio adscripti sunt, cum ordinis dedecore mendicare, aut sordidum aliquem quaestum exercere, compertumque sit, complures plerisque in locis ad sacros ordines nullo fere delectu admitti, qui variis artibus ac fallaciis confingunt se beneficium ecclesiasticum aut etiam idoneas facultates obtinere: statuit sancta synodus, ne quis deinceps clericus saecularis, quamvis alias sit idoneus moribus, scientia et aetate, ad sacros ordines promoveatur, nisi prius legitime constet, eum benefi- cium ecclesiasticum, quod sibi ad victum, honeste sufficciat, pacifice possi- dere. Id vero beneficium resignare non possit, nisi facta mentione, quod ad illius beneficii titulum sit promotus, neque ea resignatio admittatur, nisi constito, quod aliunde vivere commode possit; et aliter facta resigtio nulla sit. Patrimonium vero vel pensionem obtinentes ordinari posthac non possint, nisi illi, quos episcopus judicaverit assu- mendos pro necessitate vel commoditate ecclesiarum suarum ; eo quoque prius perspecto, patrimonium illud vel pensionem vere ab eis obtineri, taliaque esse, quae eis ad vitam sustentandam satis sint. Atque illa deinceps sine licentia episcopi alienari aut extingui vel remitti nulla- tenus possint, donec beneficium ecclesiasticum sufficiens sint adepti, vel aliunde habeant unde vivere possint; antiquorum canonum poenas super his innovando.
