Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
638 államok is saecularisaíio útján, az egyháztól annyi vagyont és javadalmat vontak el, hogy lehetetlen minden felszentelés- nél a felszenteltnek azonnal oda is adni a vagyont, amelyből ö tényleg élni fog. Azonkívül ma csak kivételesen jutnak fel nem szentelt személyek egyházi javadalmakhoz,1 s így már ezen okból is lehetetlen lenne a fölszentelés előtt igazolni megfelelő egyházi javadalom békés birtoklását. S így szélesült ki azután a fölszentelési cím fogalma oda, hogy annak csak biztosítékot kell nyújtania a felszentelt részére, arra nézve, hogy szükség esetén ellátását a felszentelési címül szolgáló jövedelmi forrásból követelheti. A felszentelési címnek jogi alapját tehát egy obligatorius viszony képezi, mely a felszentelő és a felszentelt között áll fenn, s a melynek alapján a felszentelt a felszentelötöl köve- telheti hivatásához illő eltartását azon esetre, ha ez nem lenne részére más úton biztosítva. Ezen obligatorius viszony nemcsak ott lép előtérbe és nemcsak ott érezteti hatását, ahol a felszenteltnek ellátására egyáltalában semmi címül szolgálható jövedelmi forrás, vagy akár csak erre vonatkozó Ígéret nem lett kijelölve, hanem ott is, a hol ezen célra meghatározott jövedelmi forrás ki lett ugyan jelölve, azonban az elégtelen a felszenteltnek illő ellá- tására. Vegyük példaképen a javadalmat, vagy a magánvagyont, mint felszentelési címet, a hol tehát bizonyos meghatározott és a felszenteltnek közvetlen rendelkezése alatt álló jövedelmi forrás képzi a felszentelésnek alapját, és tegyük fel, hogy azon javadalom, vagy magánvagyon nem elegendő a fel- szenteltnek illő ellátására, akkor föl fog merülni azon kérdés, hofjy mi történik tehát ezen esetben? Hiszen a felszenteltnek tényleg meg van a javadalma, meg van a biztosított magánvagyona, és még sincs biztosítva az, hogy állásához és hivatásához méltóan megélhessen, pedig 1 Rudolf R. von Scherer. Handbuch d. Kirchenrechtes. Graz 18c6- I. k. 362 1.
