Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Reiner János: A fölszentelési cím az érvényben levő jog szerint
636 rozás, amely szerint a fölszentelési cím azon vagyon, azon forrás, amelyből a felszentelt élni fog.1 S ez a meghatározás főleg a magyarországi jogállapottal szemben téves. Példaképen említek egy esetet, amely igazolja állítá- sómat. Valamelyik püspökünk egyházmegyéje címére áldozárrá szentel több személyt. A fölszenteltek közül néhány — püspöki engedélylyel — magánalkalmazást nyer, pl. nevelői állást foglal el, amely alkalmazása alapján hivatásához illő ellátása teljesen bizto- sítva van. Itt tehát in concreto, a fenforgó esetben az egyházmegye semmit sem ad a felszenteltnek, tehát nem a felszentelési címül szolgáló vagyon az, amelyből a felszentelt él, lehet hogy ezt soha sem fogja igénybe venni. Azonban megtörténhetik, hogy azon jövedelmetadó magán alkalmazás idővel megszűnik, vagy hogy a felszenteltnek nincs ily — úgyis csak kivételes jellegű — alkalmazása, ezen ese- tekben az egyházmegye köteles gondoskodni arról, hogy a felszentelt oly alkalmazást, javadalmat nyerjen, amely ellá- tását fedezi, vagy bármi más módon köteles gondoskodni arról, hogy ellátása egyáltalában biztosítva legyen. Erre pedig köteles az egyházmegye a felszentelés ténye következtében, és a felszentelt ezt szintén a felszentelés ténye alapján követelheti. A fölszentelési címek egyes nemeinek ismertetésénél fel fog tűnni, hogy több fölszentelési címnél, magában a fölszen- telési címül kijelölt forrásban, már tényleg adva van azon vagyon, amelyből a felszentelt élni fog, és amely illő ellátá- sának biztosítására részére kijelöltetik. Azonban ez a felszentelési címeknek csak egyes neménél fordul elő, és nem képezi a felszentelési cím fogalmának lényegét. A tridenti zsinat még lényegileg ezen alapon áll, az ö 1 Dr. Szeredy József. Egyházjog III. kiad. Pécs, 1883. 344. lap.
