Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
633 mert a természetfölöttit csak megfelelő eszközzel lehet elérni; már pedig láttuk, hogy Istennek közvetetlen szemlélete terme- szetfölötti az emberre nézve. Ez különben a könnyebb út a jóakaratúak számára. Mert az ismeret megszerzésére az embe- reknek csak csekély része alkalmas, míg a hitre minden jóakaratú ember; s ha hozzáveszszük, hogy Isten az ö malaszt- javai a gyenge erőket támogatja, be kell látnunk, hogy azon áldozat, melyet Istennek hozunk, midőn értelmünket tekin- télye előtt meghajtjuk, azonnal jutalmazva van. Ezen hit kipótolja az értelemben azt, amije annak hiányzik, hogy a végcélt elérje. «Ubi defecerit ratio, ibi est fidei aedificatio»; mondja sz. Ágoston1 Fejtegetésünkben megfeleltünk azon kérdésekre, melyeket fölvetettünk, midőn Istenben való hitünk észszerüségének vizs- gálatát tüztük ki célunkul. Mert a sok tévelygéssel szemben kimutattuk, hogy az emberi értelem természeténél fogva alkal- más arra, hogy Istenről, ha nem is kimerítő, de mindenesetre helyes ismeretet szerezzen. Amint minden ismeret által szer- zett meggyőződés észszerű, úgy az Istenről szerzett ismeret is csak észszerű meggyőződést szülhet, azaz olyant, melyet a természetnek lerontása nélkül megtámadni nem lehet. Ezen meggyőződésnek észszerüsége nemcsak a tudatlanban kere- sendö, mert a tudományosan képzettnél is föltalálható. Láttuk ugyanis, hogy azon utakat és módokat, melyeken a tudatlan Isten ismeretéhez eljuthat, a tudomány is igazolja. Az igazságnak ismerete két elemből áll: az egyik az igazságnak tudata, a másik azon módnak tudata, melyen az igazságról való meggyőződéshez jutunk. Mert csak az bir valaminek biztos ismeretével, aki nemcsak a tényállást tudja, hanem tudja azt is, miért ez a tényállás; tudományos ismeret- nél ezen második elemet a bizonyítás képezi. Mi tapasztalásból azt tudjuk, hogy mindnyájan tekintély útján jutunk Isten ismeretére, mert erre tanítottak, s azt is tudjuk a történelem1 Serm. 217. n. 2.
