Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
63 ■i bői, hogy nem volt ember, aki természetes eszével Istennek helyes ismeretére jutott volna, mert ez erkölcsileg volt lehe- tetlen. Ezzel szemben kimutattuk, hogy a természetes isten- ismeret lehetséges, mert habár tényleg senki sem jutott tér- mészetes eszével Isten helyes ismeretére, az ismeretnek második elemét ott találjuk ismeretünkben, t. i. belátjuk, hogy, ha helyesen gondolkodnánk, arra az eredményre kellene jutnunk, melyet a tekintély élénkbe ad. Az észből tudjuk bebizonyítani azt, amit Istenről tanulunk. Azon tény, hogy az egész emberi nem erkölcsileg kép- télén Istennek helyes ismeretére saját erejéből jutni, egy más ismeretmódot tesz szükségessé, és pedig a természetfölötti ismeretet, a hitet. Ennek a lényegét is kimutattuk, láttuk, miben különbözik, miben egyezik a természetes ismerettel, s láttuk azt is, mennyiben szükséges s mennyivel nagyobb a látóköre a természetesnél. Ezzel kapcsolatban megemlékeztünk azon célpontról is, mely felé mindkét ismeret tart, — Istennek közvetetlen szemléletéről. Megmutattuk azon kapcsokat, melyek a háromféle ismeretet egymáshoz kötik, t. i. az eszköz, az előkészület és az elért cél közötti kapcsok. Mindezek által érthető lett, mennyire tévednek a traditio- nalisták, kik az embernek ismerő képességét nagyon szűk határok közé szorítják; láthatóvá tétetett az atheismusnak képtelensége, mely egyáltalában minden istenismeretet eltagad.. De nem kevésbbé helytelennek bizonyult a rationalizmus, mely szerint a természetfölötti ismeret nem létezik, vagy ha létezik, többre ki nem terjedhet, mint amennyit a természetes érte- lemmel is fölfogunk. S azokból, miket Istennek közvetlen szem- !életéről mondtunk, kitűnik az ontologismusnak hiú volta, mely szerint már itt az életben szemléljük Isten lényegét, s benne ismerjük meg a világot is. Mindezekből világos, hogy az ember csak saját természetét követi, midőn Istenét imádja, mert meg- gyözödése természetének kifolyása, mely önmagának ellent nem mondhat. S észszerű hódolatot fejez ki, midőn mondja: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában. Nyitra. DR. Mihálovics Ede.
