Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
632 ezen momentumokat meg lehet különböztetni a földi isten- ismeret és a világontúli szemlélet közötti viszonyban. Aki e világon nem bir Isten ismeretével, az nem kivánkozhatik látása után, mert az sehova sem tudná sorozni azon ismereteket, melyet a közvetlen szemlélet által szerezne; annak az értelme Istenre nézve nem létezik, mert Isten nem létezik öt illetőleg. Ilyen értelmet illetőleg természetellenes volna Istennek szem- lélete, amint természetellenes az, hogy valaki a tudományban legyen jártas anélkül, hogy a megkívánt előismeretekkel bírna; mert ez ellentmondást rejt magában. S amit itta földön meg- ismerünk Istenről, azt a szemlélet által a maga fényében fogjuk meglátni, akkor világos lesz az, ami az Apostol szerint most csak «aenigma.» S ezen szemléletben megnyugvást fog találni az értelem, mert céljának, mely után egész életében törekedett, birtokában lesz. S ha most kérdezzük, melyik a két földi ismeret közül áll közelebbi viszonyban a világontúli szemlélettel, a termé- szeles-e, vagy a természetfölötti, — a dolognak természete felel meg. Ha Isten szemlélete természetfölötti, önként követ- kezik, hogy a természetfölötd istenismeret közelebb áll hozzá, mint a természetes. A természetes ismeret a természetfölötti- nek áll szolgálatában, a természetfölötti hit pedig eszköz Isten szemléletének elérésére. A természetfölötti malaszt működik mindkettőben, úgy hogy a hitben elvettetik a mag, mely növekszik, míg a szemléletben koronáját éri el. Szépen fejezi ezt ki sz. Tamás: «In quolibet cognoscente modus cognitionis consequitur modum propriae naturae; unde alius modus cogni- tionis est angeli, hominis et bruti animalis, secundum quod eorum naturae diversae sunt......... Sed homini ad consequendum ultimum finem additur aliqua perfectio super pro- priam naturam, scilicet gratia. Oportet igitur, quod etiam super cognitionem naturalem hominis addatur in eo aliqua cognitio, quae rationem naturalem excedat et haec est cognitio fidei.»1 Azért szükséges a hit elkerülhetetlenül az üdvösségre, 1 Contr. gént. 3. c. 153.
