Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
628 mindkét ismeret ugyanazon eredményre jut. Hasonlót mond- hatunk azon tárgyakat illetőleg, melyeket csupán a hit által tudunk meg; mert, hogy ellentmondás lehessen a két ismeret között, természetes módon is kellene azokat ismerni; de ezek oly természetű tárgyak, hogy róluk természetes úton semmit sem tudunk meg, tehát az ellentmondás ki van zárva. Ha például természetes úton megtudnám, hogy Isten csak egy- személyü lény lehet, hitem, mely szerint három személyünek ismerem, hamis volna az értelem előtt; de minthogy termé- szetes eszemmel csak azt tudom meg, hogy Isten személyes lény anélkül, hogy tudnám milyen az isteni személyiség, nem mondható, hogy hitem ellentétben volna ismeretemmel. Hasonló eredményre jutunk, ha az ismereti igazság lényegét tekintjük. Az ismereti igazság a valóságnak tudata, mert akkor ismerem az igazságot, ha a valóságot tudom, midőn a való- ságot tudja az ember, csakis igaza lehet. Ha tehát Istenről természetes eszünkkel valami igazat megismerünk, megtudunk olyasmit, a mi Istenben valóban megvan. Ha a természetfölötti hit által megismerünk Istenről valami igazat, szintén megtudunk valamit, ami Istenben valósággal megvan. Ami azonban egy lényben van, az nem állhat olyan ellentétben egymással, hogy egymást kizárja, s következőleg ami igaz a hit előtt, annak igaznak kell lennie az értelem előtt is. Mert ha hamis lenne az értelem előtt az, ami a hit előtt igaz, akkor Isten lényege ellentéteknek összege lenne, ami képtelenség. Itt csak az mondható, hogy valami ismeretes lehet természetfölötti módon, ami a természetes értelemre nézve ismeretlen. «Etsi fides sit supra rationem, nulla tamen unquam inter fidem et rationem vera dissensio esse potest: cum idem Deus, qui mysteria revelat et fidem infundit, animo humano rationis lumen indiderit; Deus autem negare seipsum non possit, nec verum vero unquam contradicere» ; így olvassuk ezt a vatikáni1 zsinat határozatai- ban. Sz. Tamás pedig következő szavakkal ad ennek kifeje- zést: «In mente divina nequit esse contradictio, nil enim infensius veritati contradictione. Atqui si veritas revelata 1 Sess. 3. Cap. 3.
