Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
627 ságot teremt. De nemcsak ezen tekintetben támogatja a titkok ismerete a természetes ismeretet — hanem még azáltal is, hogy serkentőleg hat az értelemre. Tudjuk azt, milyen erős az emberben a tudás vágya, tudjuk, hogy sejtelmekkel nem szokott megelégedni, hanem a sejtelmet, a mennyire lehet, ismeretté törekszik fokozni. A hit- titkok bizonyos tekintetben csak sejtelmet ültetnek az emberi tudatba, mert a mibenlétet fátyol takarja el az emberi értelem előtt. S ha a természetnek titkos erői képesek az embert arra indítani, hogy a nagy akadályok dacára is mibenlétök után kutasson, annál inkább mondhatjuk ezt a hittitkokról, melyek az ember sorsával annyira összefüggnek. Ezek serkentik az értelmet, hogy kutasson .s természetes istenismeretét tágítsa. A hittitkok létezése hozta létre a theologiát, mint tudományt, nélkülök talán csak káték léteznének, melyekben a vallási igazságok határozott formulákban adatnának elő anélkül, hogy az értelemnek szerzeményei a legfönségesebb tárgy felöl benne foglaltatnának. A hittitkok által tehát fölemeltetik az értelem, hogy ne csak a rögről gondolkozzék, melyhez életében kötve van, hanem ég felé is emelje szemeit s tudományával is hozzon imádást és áldozatot Teremtöjének. A hittitkok tehát vallásos- ságot teremtettek a tudomány terén — a tudomány vallását. A természetfölötti hit és a természetes ismeret megegyez- nek abban, hogy mindkettő ismeret, tehát mindkettőnek alaki tárgya az igazság. Mert tudjuk, hogy az igazságról való meg- gyözödés ismeret. Itt az a kérdés merül fel, vájjon az alaki tárgy — az igazság — ugyanazon jelentéssel bir-e mind a két ismeretben vagy pedig sem? Ez más szavakkal annyit tesz, vájjon hiszünk-e olyasmit Istenről, amit természetes úton hamisnak ismerünk? — Ezen kérdésre első sorban a tényekből kiindulva felelünk. A természetes ismeret által meg- tudunk Istenről valamit, t. i. a mennyire természetes képes- ségünk ezt engedi; a természetfölötti hit által megismerjük azt, amit az előbbi által, és még valamit, t. i. amire tér- mészetes képességünk már ki nem terjedhet. Azon tárgyakat illetőleg, melyeket úgy a hit, mint a természetes ismeret által megtudunk, mint látjuk, az ellentmondás ki van zárva, mert 40*
