Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
625 tekkel, s ekképen tudományos ismereteinket tágíthatjuk. Tudjuk hogy az összes tudományágak egymást támogatják, a mennyi- ben az egyik a másiknak alapot nyújt kifejtvén azt, a miből a másik kiindul. Épen úgy van ez az ismeretnek különböző tárgyaival is; amit az egyik csak sejteni enged, azt a másik világosan megmutatja. Épen ilyen viszony van azon tárgyak között, melyeket a kinyilatkoztatásból természet fölötti hit által ismerünk meg, s melyeket természetes úton ismerüíik. A hit és értelem támogatják egymást. Először is ami az értelem támogatását illeti, az értés, a természetes ismeret képezi a hitnek előcsarnokát. Mert eltekintve attól, hogy amit hiszünk, azt előbb tanulnunk kell, az értelem előkészület a hitre természetes ismerete által. Hogy valaki igaznak tartsa azt, amit Isten önmagáról mond, meg kell ismernie előbb azt, hogy olyan lény, mint amilyen az Isten, létezhetik, sőt léteznie kell, s hogy ezen lény szólhatott és szólt az emberekhez s amit szólt csak igaz lehet. Ha ezeket természetes eszünkkel meg nem ismerjük, hitünk sem lehet; fakadjon ezen ismeretünk akár személyes kutatásunk forrásából, akár pedig emberi tekintélyből. A hit föltételezi az értelmet, mert az értelmetlennek nem lehet hite. Látjuk tehát, hogy a természetes ész által szerzett ismeret a hit ismeretére nézve olyan principium, mint amilyeneket szokott bizonyos tudománynak általános része a különös részeknek nyújtani. Arra nézve, aki az említett tényeket megismeri, a hit egy különös conclusio azon a téren, melyen általában az egész emberi ismeret mozog. Ezzel legkevésbbé sem tagadjuk a hit- nek szabad voltát, amint azt fönnebb kifejtettük De a természetfölötti hit is támogatja az értelmet. Mert tudjuk, hogy Isten önmagáról kinyilatkoztatott olyan igaz- Ságokat, melyekre az ember természetes képességeivel is rájön s következőleg ért, s kinyilatkoztatott olyan igazságokat, melye- két az ember saját erejéből föl nem találhat, sőt a kinyilat- koztatás után sem bir fölfogni, ezek a titkok. Ha olyan igaz- Ságokat hiszünk, melyeket természetes módon ismerünk, isme- retünk megerősödik, mert a legmegbízhatóbb forrásból merítjük a meggyőződést. Isten legjobban tudja, milyen ö magában 40 •Hittudomórnyí Folyóirat* 1895.
