Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
624 odagondolunk, midőn azokat egymáshoz viszonyítjuk. Ez bizo- nyos tekintetben egységesítés vagy azonosítás, mert az össze- függés által több dolog egyet képez, s mint ilyen, azonos ön- magával. Ez a viszonynak positiv oldala. A természetes és természetfölötti istenismeret között nemcsak negativ, hanem positiv viszony is van. Mert ha csak azt tekintjük, hogy mind- kettő ismeret s következőleg ugyanazon tehetségben találja alanyát, meggyőződünk, hogy van egységesítő pont közöttük, positiv viszonyban állanak. Midőn tehát a két ismeret közötti viszonyt kutatjuk, az ismeretnek mibenlétéből kell kiindulnunk. Az ismeret tudatba való fölvétel, mert ismerni annyit tesz, mint valaminek tuda. tával bírni; s amennyiben valaminek tudatával bírunk, annyira ismeretes előttünk. Ha például egy tüneménynek tudatával bírunk, azt ismerjük s ha lényege és oka is tudatunkban van, tudományos ismeretével bírunk. Hasonlót lehet mondani az elvont igazságokról. A természetes és természetfölötti ismeret tehát abban megegyezik, hogy a tudat terén érvényesül. Meit, ha a természetes ismeret által meggyőződöm arról, hogy Isten van, ugyanazon tudatba veszszük föl ezen igazságot, amelybe azt, ha a természetfölötti ismeret által megtudjuk, hogy Isten háromszemélyü. Ebből az következik, hogy a természetes és természetfölötti ismeret egy tudást szül csak, amint a tudó- mányok több szakából szerzett ismeret egy tudás. Ha tehát pusztán tudásról van szó, nem lehet különbséget tenni tér- mészetes és lermészetfölölti tudás között, hanem csak akkor midőn a tudás szerzési módjára azaz a megismerés módra vagyunk tekintettel. Ebből az következik, hogy a természetfölötti módon szer- zett tudás természetes tudománynak is lehet tárgya csak úgy, mint a természetes módon megismert tárgy. Mert tudjuk, hogy a tudomány a már tudatban levő tárgyakból indul ki, s azok- nak mélyebb és bővebb megismerése által új igazságok isme- retére vezet, jött legyen a tárgy akármilyen módon tudatunkba. Ha tehát a kinyilatkoztatásból természetfölötti hit által bizonyos igazságnak tudatára jutunk, ezen igazság fölött gondolkod- hatunk, összehasonlíthatjuk a természetes úton nyert ismere
