Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
623 gyújtja, az élő organismust megbénítja, a falakat áttöri, dől- gokat hoz mozgásba és még számtalan alakban jelentkezik. S ez mind csak az az egy erő, és pedig egész erő nemcsak részei. Némi hasonlatosság van ezen példa és Istennek lényege között, mert az egyszerű isteni lényeg végtelen sok tökéletességgel aequivalens. Amint a villamosságot csak akkor fogjuk fel, csak akkor ismerjük kimerítöleg, ha összes jelentkezési mód- jait ismerjük, úgy az isteni lényeget csak akkor fogjuk fel, ha az összes tökéletességeket ismerjük, melyekkel aequivalens ; — ezek pedig végtelen számúak s a véges ész által el nem érhe■ tök. S habár áll az, hogy Isten egész láthatósága képezi a szemlélet tárgyát, s habár az isteni malasztnak telje segíti is az értelmet, a kimerítő ismeret mégis lehetetlen. Mert, mint mondtuk, az isteni malaszt sem teremthet végesből végtelent s következőleg a végtelen isteni lényeg bármennyire látható is, csak véges módon ismerhető meg; ezzel pedig a kimerítő ismeret ki van zárva. Ezen szemlélet képezi az emberek végcélját és jutalmát; ez után törekedtek egész életükön át úgy a természetes, mint a természetfölötti ismeret útjain, mert mindkettő által a lét- nek alapját és módját keresik, keresik a valót és igazat. A természetfölötti szemlélet által közvetlenül fogják látni min- den létnek, valóságnak és igazságnak alapját és teljét, látni fogják Istenben, kinek lényege a lét, amint azt ö maga kinyi- latkoztatta: Ego sum, qui sum. XII. Már eddigi fejtegetéseinkben is volt alkalmunk rámutatni azon különbözetekre, melyekre a természetes és természetfölötti istenismeret között akadunk. A különbség a viszonynak nega- tiv oldala; mert tudjuk, hogy két dolog egymással viszonyban lehessen, vagy jobban mondva, hogy valamit viszonyba állít- hassunk, első föltétel az, hogy akár a dolgok között, akár a szempontok között, melyek alapján viszonyítunk, az azonos- ságot tagadjuk, vagyis megkülönböztessünk. A viszonynak és viszonyításnak második eleme pedig azon összefüggés, mely- ben a viszonyított dolgok egymással vannak, vagy melyet mi
