Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret

622

actu; Deus igitur cuius esse est infinitum infinite cognos- cibilis est. Nullus autem intellectus creatus potest Deum infi- nite cognoscere. In tantum enim intellectus creatus divinam essentiam perfectius vel minus perfecte cognoscit, in quantum maiori vel minori lumine gloriae perfunditur. Cum igitur lumen gloriae creatum in quocunque intellectu creato recep- tum non possit esse infinitum, impossibile est, ut aliquis intel- lectus creatus Deum infinite cognoscat, ac proinde, quod illum comprehendat». Ennek értelme az, hogy a véges tehetség nem képes végtelen cselekedetre csak úgy, amint lehetetlen valami végtelent egyáltalában létrehozni.

Csakhogy itt némi nehézség támad, mely érthetetlenné teszi azt, hogy az értelem közvetetlenül szemléli Isten lényegét s még sem fogja föl, pedig az isteni lényeg egyszerű. Ami egyszerű, az egész látható, semmi sem kerüli ki figyelmünket; következőleg habár Isten végtelen, egyszerűségénél fogva min- dent látunk benne, tehát fölfogjuk. A tengerről vett hason- latra nem hivatkozhatunk, mert a tenger összetett s így ha egy részét látjuk, nem láthatjuk az egészet, minthogy az egyik rész azért rész, mert nem azonos a másik részszel és az egészszel. Istenben közvetetlenül csak az egész lényeget lehet szemlélni, mert részek nem találhatók benne. Ezen ellenvetés hiányos megkülönböztetésen alapszik; mert különbséget kell tenni e két kifejezés között: egészet látni és egészen látni (totum et totaliter). Az értelem szemlélni és látni fogja az egész isteni lényeget és substanliát, ebből semmi sem marad előtte titokban. Habár azonban Isten egyszerű, s részletenként nem lehet látni, mégis virtualiter több ismertető oldalt külön- böztetünk meg benne, amint ezt abból látjuk, hogy tulajdon- ságait nemcsak különböző névvel jelöljük meg, hanem külön- bözö tökéletességet értünk alatta. Az isteni lényeg végtelen számú tökéletességgel azonosítható, ezeket a módokat s eze- két a tökéletességeket mind együttvéve nem fogja az értelem soha ismerni.

Vegyünk egy természeltani példát: a villamosság a szem előtt mint szikra jelentkezik, a fül előtt mint dörgés, az ízlés előtt mint savanyú íz; ,ovábbá az éghető dolgokat meg-