Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
61!) lényegnek ismerete közvetetlen szemlélet lesz. De az sem okoz nehézséget, hogy Isten lényege végtelen. Némelyek ebből azt következtetik, hogy a közvetetlen szemléletből származó ismeret- nek is végtelennek kell lennie, már pedig az emberi értelem végtelen cselekvésre képtelen. Nézzük csak a tengert; vájjon olyan-e a szemünk, hogy az egészet láthatjuk a maga nagy- ságában ? Szemünk sokkal tökéletlenebb, s mégis szemlélhet- jük a tengert, nemcsak annyi vizet, amennyi azon térre fér, amelyre tekintünk kihathat. Épen úgy végtelen cselekvés csak akkor tulaj doni ttatnék a véges értelemnek, ha azt mondanák, hogy az értelem az isteni lényeget végtelenségének fölfogása- val szemlélni fogja. De mi csak azt mondjuk, hogy a közvet- len szemlélet olyan lesz, amilyen a végesség határai között lehetséges. A tárgyat az isteni lényeg fogja képezni, a módot a véges értelem lógja szabályozni; s minthogy a cselekvés az alany szerint igazodik, az isteni lényegnek szemlélete is csak véges cselekvés lesz. Isten lényegének szemlélete tehát lehet- séges. Minden szemlélethez, legyen az akár érzéki, akár értelmi, három tényező kívántatik: a szemlélő tehetség, szemlélhető tárgy, s mindkettőnek egyesülése; mert szemlélet abban áll, hogy a látható tárgy a tehetséghez járul, mint annak actua- tiója, s kettő között azon viszony van, mely a forma és anyag között van. A tárgy ismét kétféle módon egyesülhet a tehet- séggel: közvetetlenül saját substantiája által, mint például a tiszta szellem, midőn önmagát szemléli, mert substantiája szel- lemi s közvetetlenül érthető; vagy pedig egyesülhet formája, képe által, mint például midőn értelmünk a követ szemléli, mert a kö anyagi s mint ilyen, nem foglalhat helyet az érte- lemben. Kétféle képet különböztetünk meg az ismeretnél: spe- cies impressa és species expressa. Az előbbi megelőzi az ismeretet, mint a tárgynak képviselője, s az értelmet értésre indítja; ehhez abstractio révén jut az értelem. Midőn az érte- lem megismert, létre hozza a species expressát, az ész szavát. E kettő tehát úgy viszonylik egymáshoz, mint kezdet és vég, mint forrás és eredmény. Kérdés most, vájjon az isteni lényeg- nek természetfölötti szemlélete igénybe veszi-e ezen eszközö
