Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
(!18 fejezi ki: «Cum apparuerit similes ei erimus: quoniam vide- bimus eum, sicuti est».1 Azért neveztetik «lumen gloriae»-nek az értelemnek ajándékozott képesség, mert a legfölsöbb hason־ lóság az embernek legnagyobb dicsősége. Ha kérdezzük, vájjon lehetséges-e egyáltalában, hogy az értelem ennyire képesíttessék, megfelel erre egyrészt az ember természetes törekvésének, másrészt pedig természetfölötti álla- potának vizsgálata. Mindenki érez magában bizonyos hajlamot, hogy azt, minek létéről hallott, keresse, hogy szinröl-szinre láthassa; s ez annál inkább érvényesül, minél közelebb áll ezen lény az ember érdekéhez s minél titokzatosabb a lényege. A hit által felébred bennünk azon törekvés, hogy azt, mit most látás nélkül igaznak tartunk, színről színre lássuk. A hitet Isten kelti föl bennünk, mert kívánja tölünk ; vájjon gondol- ható-e, hogy Isten olyasmit támaszszon bennünk, mit kielégí- teni nem tud? Hiszen a hitnek egyik elemét képezi azon törekvés, hogy minél közelebbről szemlélhessük Istent s köze- lebb is jutunk hozzá, de úgy hogy tudási vágyunk fokozódik, A hittitkok többet ismertetnek meg Istenről, de ki nem elégi- tenek, mert titkok. Ha tehát Isten a természetfölölti hitet oltotta belénk, tette ezt azért, mert lehetséges, hogy hitünk átássá váljék. Természetfölötti volta nem teszi lehetetlenné, mert természetfölötti segítség az értelmet természetfölöttire is képesíti. Isten pedig tökéletesítheti a természetes erőket termé- szetfölötti adomány által. S abban sincs semmi lehetetlen, hogy az ember közvet- lenül szemlélje Isten lényegét. Fönnebb kifejtettük, hogy ez lehetetlen a természetes állapotban, mert az érzékek erre nem képesek s az értelem csak az érzékek közvetítése által jut ismeretének tárgyaihoz. A tiílvilági életben ezen akadály el lesz távolítva, mert nem az érzékek fogják közvetíteni az ismeretet, hanem a szellemi lélek előtt közvetetlenül fog jelent- kezni az isteni lényeg. Az isteni lényeg positiv valami, s így megismerhető tárgya az értelemnek, melyben megnyugodhátik s következőleg amint jelenlegi ismeretünk processus, az isteni 1 I. Joan. 3, 2.
