Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
617 Azért mondhatjuk, hogy az Apostol által említett isten- ismeret a legtermészetfölöttibb, ha ugyan lehet ezen kifejezés- sei élni, mert a természetfölötti hitet is fölülmúlja. Ha a keresztény hithez természetfölötti malaszt szükséges, úgy ezen ismerethez a malasztnak azon telje kívántatik, melynél na- gyobbat az emberi értelem be nem fogadhat. Dicsőség fényé- nek — lumen gloriae — neveztetik a malasztnak ezen mér- téke. Ezen elnevezés a természetes látásból vétetik, ahol háromfélét jelenthet: amit látunk, ami mellett, mivel látunk. A szem csak a tárgyak fényét, ennek fokozatait vagy elemeit, a színeket látja, ezeket pedig csak ha fény által vannak meg- világítva a saját fényével, t. i. ha képessége van hozzá. A napba nem tekinthetünk vakító fénye miatt, ilyen nap az emberi értelemre nézve Isten; s mégis az kegyelem által képesíthető arra, hogy reá tekintsen és közvetetlenül szemlélje. Az isteni malaszt tehát képességet, fényt ad az értelembe hogy a természetfölötti fényt saját fénye mellett lássa. Az érte- lem ezen fény által a természetfölötti világba emeltetik, hogy láthassa Isten lényegét, melyet a természetes világrendben nem szemlélhet. «Omne, quod elevatur ad aliquid, quod excedit suam naturam, oportet, quod disponatur aliqua dispositione, quae sit supra suam naturam: sicut si gér debeat accipere formam ignis, oportet, quod disponatur aliqua dispositione ad talem formam. Cum autem aliquis intellectus creatus videt Deum per essentiam, ipsa essentia Dei fit forma intelligibilis intellectus; unde oportet, quod aliqua dispositio supernatura- lis ei superaddatur, ad hoc quod elevetur in tantam sublimi- tatem. Cum igitur virtus naturalis intellectus creati non suffi- ciat ad Dei essentiam videndam, oportet quod ex divina gratia superaccreseat ei virtus intelligendi. Et hoc augmentum intel- lectivae virtutis illuminationem intellectus vocamus, sicut et ipsum intelligibile vocatur lumen vel lux».1 Az értelemnek ezen minősége által egyszersmind elérjük az Istenhez való legföl- söbb hasonlóságot, mert úgy fogjuk öt szemléim, ahogyan ö szemléli magát. Ezt sz. János apostol következő szavakkal 1 Aquin. S. Th. I. 12, 5.
