Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
616 közvetetten ismeretet jelent, akár az érzék, akár az értetem részéröl. A fölvetett kérdés tehát két részre oszlik, melyek elseje : vájjon ez életben láthatjuk-e szemeinkkel közvetetlenül Istent? Hogy szemünkkel, mint érzékkel valamit fölfoghassunk, annak úgy kell jelentkeznie, hogy a szemet afficiálja. Feltéve, hogy Isten a maga isteni lényegében megjelennék az ember szemei elölt, ezek még sem látnák öt, mert az affectio nem olyan, hogy látást előidézzen. A szem csak úgy mint minden más érzék, érzéki feltéteteket kíván a perceptióhoz; ilyenek azonban csak a testekben találhatók. Isten azonban szeltem, az érzéket nem afficiálhatja, tehát testi szemmel nem is látható. A kérdés második része arra vonatkozik, vájjon értei- műnk szemlélheti-e közvetetlenül Istent? Az értetem már nincs érzékhez kötve s következőleg tárgyában nem tételez föl érzéki tulajdonságokat, — s Istent még sem láthatja közvetetlenül. Mert tekinteni kell azt, hogy az értetem érzéki testtel van egye- sítve s következőleg semmi sem tehet az értelemben, ami valami módon nem volt az érzékben. Isten tehát nem jelent- kezhetik közvetetlenül az értetem előtt, s azért, ha az érzékek- kel nem szemlélhetjük Istent közvetetlenül, akkor az értelemmel sem. «Impossibile est» — mondja sz. Tamás1 — «quod ali- quis intellectus creatus per sua naturalia essentiam Dei videat. Cognitio enim contingit, secundum quod cognitum est in cognoscente. Cognitum autem est in cognoscente secundum modum congoscentis. Unde cuiuslibet congoscentis cognitio est secundum modum suae naturae. Si igitur modus essendi alicuius rei cognitae excedat modum naturae cognoscentis, oportet, quod cognitio illius rei sit supra naturam illius co- gnoscentis». Az értelemnek jelenlegi létezési módja olyan, hogy csak az érzéki ismeret alapján jut tárgyához, tehát Isten lényege, mely nem létezik érzékelhető módon, reá nézve lát- hatatlan. Az értetem természetes állapota tehát nem alkalmas Isten lényegének szemléletére, következőleg ezen szemlélet reá nézve természetfölötti. 1 S. Th. I. 12, 4.
