Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret

607

kívánja, de lemond érdekéről is, ha ez meggyőződésével meg nem egyezik.

Ez azon természetfölötti jelleg, mely a keresztény hitet a természetes ismerettől megkülönbözteti. Természetfölötti, mert oka természetes nem lehet; a természetes önzést eltávolítja a természetfölötti szeretet. Ha a természetes istenismeret töké- létesíti az értelmet, akkor a természetfölötti hit fölemeli az embernek egész természetét. Azért mély értelme van azon szavaknak, melyeket «Krisztus követéséinek szerzője han- goztat, hogy sokkal magasabban áll a hivő tudatlan, mint a tudós, ki a csillagok pályáit vizsgálja.

Vizsgáljuk most, minőnek ismerjük az Istent természet- fölötti módon, s milyen utakon jutunk sajátságainak isme- re téré ?

X.

A természetes ismeretnél láttuk, hogy Isten tulajdonságait következtetés által ismerjük meg, ha t. i. az érvekre reflektá- lünk. Láttuk továbbá azt is, hogy tökéletes fogalmat nem alkothatunk Istenről, mert tulajdonságainak elnevezése is analógián és nem egyenlőségen alapszik. Kérdés, vájjon a tér- mészetfölötti hit által mit és hogyan ismerünk meg Istenben? Első sorban megjegyezzük, hogy a keresztény hit egyrészt lényegesen különbözik a természetes ismerettől, másrészt pedig vele megegyezik. A megegyezést azon részben fogjuk látni, ahol a természetes ismeretnek elemei a hit elemeivel talál- koznak.

Lényeges a különbség a két út között, melyeken Isten tulaj- donságainak ismeretéhez jutunk, mert a hitben nem követ- keztetünk Isten tulajdonságaira, hanem azokat Istennek köz- veden kijelentéséből ismerjük meg, mert igaznak tartjuk azt, amit Isten magáról mond. Amint hisszük Istennek azt, hogy van, épen úgy hisszük azt is, hogy egy. A világtól való külön- bözésének ismeretére nem a legtökéletesebb lény fogalmáról jutunk, hanem úgy, hogy Isten mondja: idegen isteneid ne legyenek én előttem, t. i. csillagok, állatok s egyéb teremt-