Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
603 okozatból következtetünk Istenre mint okra. Tulajdonképen a világot szemléljük, s annak megértéséből értjük meg Isten létét is. Vájjon a természetfölötti ismeret is ilyen utakon jut-e Isten létének ismeretéhez? Nem, mert a két ismeret között olyan különbség van, mint a közvetetlen és közvetett között. A természetfölötti ismeretben szellemünk egyenesen irányul Isten léte felé, s ez közvetetlenül áll az elme előtt. Ha lábnyomokból következtetünk valakinek létére, aki ott járt, ismeretünk csak közvetett; ilyen nyomokat mutat a világ. Ha pedig magát a járót látjuk és halljuk, létének ismerete közvetetlen; a természet- fölötti hit által ilyen módon győződünk meg Isten létéről. Mert ha ezen ismeret isteni kinyilatkoztatáson alapszik, ha azért hiszünk Isten létében, mert jelentkezett előttünk és szólt hozzánk, közvetetlenül szemléljük Istent, s közvetetlenül veszszük rajta észre azt, amit minden dolognál először észle- lünk, t. i. a létet. Azért mondjuk az apostoli hitvallásban elő- szőr, hogy hiszünk egy Istenben, és csak azután: mennynek és földnek Teremtöjében. Mert előbb hallottuk Istentől, hogy ö létezik s csak azután, hogy ö a mindenségnek teremtöje. Ezen néhány szóban meg van magyarázva azon különbség, mely a természetes és természet fölötti ismeret között van. Mert ha volna egy természetes hitvallás, abban a dolgok természetes rendje szerint először a teremtöröl kellene megemlékezni s azután áttérni a־z Istenre. Ebből is látható, mennyire tévedtek azok, kik az Isten létében való természetfölötti hitet egy sorba állították a tér- mészetes ismerettel. Ezen véleményt elitélte XI. Ince, midőn a XXIlf. propositiót elvetette, mely így hangzik : «Fides late dicta, ex testimonio creaturarum similive motivo ad iustifica- tionem sufficit.» A természetfölötti hit által tehát igaznak tart- juk, hogy Isten létezik, mert kinyilatkoztatta magát. Itt önkéntelenül eszünkbe jut, hogy oly emberek nem létezhetnek, kik Isten létében nem hisznek. Mert ha ismeretünk valamire egyenesen irányul, akkor tévedésről szó sem lehet; ezen esetben ugyanis legalább arról, hogy Isten létezik, min- denki bizonyos lehet. S mégis látjuk hogy sokan még ezt sem hiszik. Mert eltekintve azoktól, kikhez még a természetfölötti
