Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
596 gon tágítani nem tudna. Egész valójával csüng rajta. Ezen ragaszkodás valóban rendkívüli, s ha a természetes ismeret- nek nem sajátja, csak természetfölötti lehet. Továbbá ha a két ismeretnek forrását tekintjük, azt a különbséget találjuk, mely a természetes és természetfölötti között van. A természetes ismeret olyan tényekből meríti anyagát, melyek a természet határai között találhatók, melyek a természet törvényei szerint működő faktorok által mennek végbe naponként; a hit a kinyilatkoztatásból, mely mintegy ráadásul adatott az embernek azonfölül, amit a természet nyújt. A természetben is Isten szól az emberhez, de oly módon, mely az ember természetét megilleti; a természetfölötti kinyi- latkoztatásban pedig olyan módon, melyre az ember termé- szeténél fogva igényt nem tarthat. Tehát ezen tény is fölül- múlja a természet tényeit — természetfölötti forrás. Ezekből látjuk, hogy a természetfölötti hit különbözik a természetes ismerettől és tudománytól s mégis ismeret s nem pusztán vélemény. Sokan vannak és voltak, kik megtagadták a hittől az ismereti jelleget, mert állítólag nélkülözi az evidentiát. Nem tagadjuk, hogy az ismeretnek alapját az evidentia képezi, mert ami nem evidens előttünk, arról csak véleményünk és nem ismeretünk lehet. De kérdezzük, vájjon csak egyféle évi- dentia van-e, melyre ismeretet alapíthatunk? Hiszen tudjuk, hogy van ismeretünk oly igazságokról, melyek maguktól érte- tödnek, mint például, hogy a rész kisebb az egésznél; van ismeretünk oly igazságokról, melyeket más evidens igazságok révén ismerünk. De van ismeretünk olyan igazságokról is, melyekhez az említett módok egyikén sem jutunk, anél- kül, hogy ezért csak véleménynyel és nem ismerettel bírnánk, róluk. Ilyenkor másnak hiszünk, s annak szavahihetősége képezi az evidentiát. Az elmúlt korban történtekről nemcsak véleménynyel bírunk, de ismerettel anélkül, hogy ezen tények akár közvetetlenül, akár közvetve, belső evidentiával bírnának. Nem lehet ellenvetni, hogy a hit theoretikus igazságokra is kiterjed és nem pusztán történeti tényekre mint a törté- nelem s theoretikus igazságokról csak akkor van ismeretünk,
