Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Dr. Mihálovics Ede: Természetes és természetfölötti istenismeret
595 Hogyan lesz tehát természetfölöttivé? Első sorban, ha azon elem, mely a hitnek lényegét képezi, azaz, mely mint imeretet más ismerettől megkülönbözteti, természetfölötti. Lát- tűk, hogy a hit az ismerettől kritériuma által különbözik lényegesen, tehát ezen criteriumnak kell természetfölöttinek lennie, hogy a hit természetfölötti legyen. Csak az Isten tér- mészetfölötti, tehát a természetfölötti hitnek kritériuma az isteni tekintély. Ha valamit azért tartunk igaznak, mert Isten mondta, hitünk s az általa szerzett ismeretünk természetíölötti. A keresztény hite a vallási dolgokat illetőleg tehát már ezen oknál fogva is természetfölötti, a keresztény ember természet- fölötti módon is megismer. De természetfölötti más okokból is. Minden cselekvésnek minősége az alanynak minőségétől is függ; ha az alany természetes, cselekedete is csak termé- szetes leszen, ha pedig természetfölötti, ilyen módon cselek- szik. így van ez a hitnél is. Úgy az ismeretben, mint a hit- ben általában a természetes ész az alany; a természetfölötti hitben már nem a természetes ész a közvetetlen alany, hanem a természetfölötti malaszt által megvilágított, fölemelt ész hisz. Tehát az alanynak van természetfölötti tulajdonsága, amely épen a hittel áll összeköttetésben, mert ezt célozza. A kérész- tény hitnek tárgya is természetfölötti, t. i. az, amit Isten tér- mészetfölötti módon kinyilatkoztatott s ami az ember termé- szetfölötti céljára vonatkozik. Tehát nem a természet nyújtja a tárgyat, hanem a természetfölötti lény azon célból, hogy a természetfölötti életben kiismerjük magunkat s ezen élet céljai- hoz alkalmazhassuk mindennapi cselekedeteinket. S azért mondjuk, hogy az ész a természetes erkölcsnek az alapja, míg a hit a természetfölöttié. A meggyőződés szilárdsága is természetíölötti a hitben. A hívő keresztény képes bármit föláldozni hitéért, annyira ragaszkodik ahhoz, mit általa igaznak megismert. A természe- tes ismeretnél ezt nem tapasztaljuk, mert az emberek többé- kevésbbé közömbösek az iránt, amit természetes módon meg- ismernek. A legnagyobb tudós sem tartja oly nagy kincsnek a tudományát, mint akár a legegyszerűbb vagy legműveltebb ember a legcsekélyebb hitigazságot, melytől semmiért a vilá38*
