Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Huber Lipót: Jézus Krisztusnak és apostolainak nyelvéről

52

Ki tagadhatná, hogy fölötte érdekes tudni, milyen nyelven hangzottak el üdvözítő Istenünk ajkairól az üdvösség ama magasztos tanai, melyeket immár a világnak csaknem minden népe saját nyelvén hall, olvas, bámul, s ha szivét készakarva nem zárja el üdvözítő befolyása elöl, követ is. És ha itt egyébre nem is hivatkozunk, csak azon szeretetviszonyra, mely a keresztények millióit Jézushoz fűzi, máris eléggé ért- hetö érdeklődésünk az általa használt nyelv iránt; mert ha valakit igazán, őszintén szeretünk, akkor minden, még a leg- csekélyebb dolog is érdekel, mely szeretetünk tárgyával akár a legtávolabbi vonatkozásban is van, a nyelv pedig, melyen Jézus valaha szólott, nem is tartozik a legtávolabbi vonat- kozású dolgok közé.

És ha érdekel, ha ismerni, tudni kívánjuk, milyen nyel- ven beszélt vagy irt eredetileg Izrael nagy vezére és lángeszű törvényhozója, Mózes, bölcs királya, Salamon, fölmúlhatatlan himnuszköltöje, Dávid, legnagyobb prófétája, Izaiás; ha érdé- kel és ha tanulmányozzuk a nagy pogány férfiaknak nyelvét, kik szellemükkel kimagaslottak kortársaik fölött, kik száza- dókra irányt adtak egész nemzeteknek, kik elragadták nem- csak korukat, hanem bámulatba ejtik az utókort is, mint Likurg és Szólón, Spárta és Athén nagy alkotmányadói, Iíomér, a görög hőskor halhatatlan dalnoka, Szókratész, Pláton, Arisz- toteles, Hellász legnagyobb bölcselői, Cicero, Róma lángeszű szónoka stb., csak az ne érdemelné meg figyelmünket, melyen Jézus Krisztus, a kereszténység alapítója, beszélt?!... Hisz a hitetlen előtt is páratlanul áll Ö rendkívüli megjelenésével a világtörténelmi nagyságok között, Ö, ki maga a világtörté־ nelmi nagyság zaf ácoyyv, ki előtt a világ legnagyobb bői- cselöi elhomályosulnak, miként a halvány mécs elhalványul a ragyogó nap vakító fénye előtt, 0, ki fölemelte, megneme- sítette, megdicsöítette a bukott embert, ki átalakítá, újjá- teremté az egész világot, Ö, kinek szive oly ellenállhatatlan erővel vonzza a nemesebb kebleket magához, hogy sem a kard éle, sem a máglya tüze. sem a vadállatok marcangolása nem tarthatja őket vissza, Ö, kinek istensége előtt népek milliói borulnak le imádattal, és kinek szellemi varázshatalma