Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

514

leg csodás tetteket hajtanak végre. Mivel pedig értelmességök és cselekedeteik által másokat buzdítanak, fáradozásaik két- szeres hasznát képesek felmutatni.»1

Más alkalommal az öt okos és az öt esztelen szűz példa- zatáról beszélve, ezeket mondja: «Minden ember öt testi érzék, kel bir. Az ötnek kétszerese pedig adja a tizes számot. És mivel a hívek sokasága mind a két nemnek egyedeiböl gyűl egybe, ezért hasonló az egyház a tíz szüzhöz. És mivel az egyház- ban a jók és rosszak vegyesen találhatók, azért az méltán hasonlít az okos és esztelen szüzekhez.»1 2

A hanyatlás és visszaesés ezen jelei azonban csak gyéren találhatók a homiliákban.

4. A homiliák irálya.

Sz. Gergely irálya egyenlőtlen; nagy átlagban keresetlen, emelkedettség nélkül és mégis nemes, mert gondolatai nvugod- tak és nemesek. Az egyenlőtlenséget a népiesre való törekvés okozza, mit gyakran, de helytelenül még a grammatika szabá- lyainak elhanyagolásával vélt elérni. Az ö korában a népies- nek meghatározása sem befejezve, sem elterjedve, sem általa- nosan elfogadva nem volt. Nem a világos fogalmak áttetsző előadásában, nem a fogalmak szabatos meghatározásában keres- ték a népiest, hanem az eszmék pongyolább kifejezésében.

De azért találunk homiliáiban magas szárnyalású irályt is, midőn ez, mint hív szolga készséggel követi urának fenkölt gondolatait. Ezekiel próféta magasröptű könyvét magya- rázza híveinek kérelmére huszonkét homiliában. Teszi ezt oly időben, midőn külső háborúk és belső villongások másra nézve még a nyugodt gondolkodást is lehetetlenné tették volna. Ezen nagyhatású beszédeit gyorsírók jegyezték fel, mely jegyzete- két négy évvel később ö maga javított ki s így adta ki Ezekiel kommentárját.

Sz. Gergely ajkain csendült fel utólszor Cicero klasszikus nyelve, hogy utána örökre elnémuljon. Ezen fülbemászó irály1 Horn. 9.

2 Hóm. 12.