Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
515 nak több mintáját lehet beszédeiben feltalálni, ime egy: «Mag- dolna két ördögtől volt megszállva, mert minden bűnben részes vala. De ime, alig pillantotta meg saját rútságának mocskait, ezek lemosása végett futva futott az irgalom forrásához és nem pirult el a vendégséghez letelepedettek láttára. Mert mi- után lelkében mélyen el volt pirulva, nem tartotta szükségesnek, hogy külsöképen a szemérmetest fitogtassa. Mi felett csodálkoz- zunk kedveseim ? Az Úrhoz menekülő Magdolna, avagy a Mag- dolnát kegyesen fogadó Úr felett ? De inkább azt mondom, hogy az Úr vonzotta öt, semhogy kegyesen fogadta. A leghelye- sebben pedig ezt mondom : vonzotta is, fogadta is; mert az Úr öt irgalma által vonzotta belsőleg, szelídsége által pedig fogadta külsőleg.»1 5. Befejezés. Amily buzgó és fáradhatatlan volt sz. Gergely pápa az ige hirdetésében, époly buzgók voltak hallgatói annak meg- szívlelésében. E buzgóságot igen fokozta az, hogy maga a pápa járt templomról templomra s jövő beszédének helye és ideje előre ki volt tűzve; a hívek egy része buzgó imába me- rülve várta a szónokot a kijelölt templomban, más része pe- dig lakásáról kísérte öt oda. Ez kedvessé tette a viszonyt a szónok és hallgatói között, melyet azután még fokozott a nagy pápa bizalmas és őszinte közlékenysége híveivel szemben. Egy alkalommal így szólt: «Sokszor megesik rajtam, hogy amit elmélkedésem- s beszédeimre való készülés alkalmával meg nem értek, azt itt testvéreim között értem meg . . . Isten ke- gyelme folytán történik azután, hogy tudásom gyarapszik, el- bizakodásom pedig kisebbedik; mert értetek tanulom azt, amit közietek előadok; mert az igazat megvallva, többnyire veletek együtt hallom azt, amit mondok.»2 Hallgatói közül sokan feljegyzik beszédeit, sőt buzgósá- gukban, hogy mások épülésére szolgáljanak, feljegyzéseiket a szónok híre-tudta nélkül közre is bocsájtják. Ezeknek túl1 Horn. 33. 1 Hóm. 2. n. 1. 33*
