Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

512

Ezek sorába tartoztak a farizeusok, kik midőn az Urat meg- szólták, hogy a bűnösöket társalgására méltatja, ugyanakkor e kiszáradt szívüek, az irgalom kútfejét vádolták.»1

Alaki szempontból figyelemre méltó, hogy sz. Gergely az egyszer beszédtárgyul felvett evangéliumi szakaszt mondatról mondatra magyarázza.» Aki Jeruzsálem városának történetét ismeri, tudja, hogy Jézus azon pusztulás felett sírt, mely Vespasianus és Titus római császárok ostroma folytán követ- kezett a városra. Ugyanis a római fejedelmeket jelzi előre, midőn mondja: Mert rád jönnek a napok, és körülvesznek ellen- séfjeid árokkal. Hasonlóképen a városnak mostani helyéről való kitelepülését jelenti, így szólva: Nem hagynak benned követ kövön; mert a mostani város azon helyen épült, melyen haj- dán az Grat a régi város kapuin kívül megfeszítették, tehát a régi Jeruzsálemből nem maradt kő kövön. Megmondja a városnak a bekövetkezendő büntetés okát is : Mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét. Az emberi nem Teremtöje ugyanis megtestesülésének titka által meglátogatta a várost, de ez tőle sem nem félt, sem öt nem szerette. Már a próféta is tanúkul hívja az ég madarait az emberi szív hálátlansága ellen:

Megismeri a kánya a levegőben a maga idejét, a galamb, a fecske, a gólya megemlékezik költözése idejéről: az én népem pedig nem ismeri az Űr ítéletét. Az Űr ugyanis már akkor megsíratta a szívtelen város romlását, midőn az veszedelmét még nem is sejtette. Jogosan mondja tehát a könyezö Jézus: Vajha mégis- merted volna te is, most bizonynyal sírnál; most azonban vigadsz, mert nem tudod, hogy mi fog rád következni. Miért is hozzá teszi: legalább ezen a te napodon, amik békességedre szolgálnak. íme megvolt neki adva a nap, melyet békességére használha- tott volna, de mivel a testi gyönyöröknek adta át magát, azért a rája kővetkező rossz napok szemeitől el valának rejtve.»2

Az alaktan taglalásánál kell reámutatnunk a rhetorika

1 Hóm. 34

־ Hóm. 39.