Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
509 testét felfalja a farkas, a farkast az oroszlán, a döglött orosz- Ián porrá válik. Ha majd ezen por életre fog kelni, miként válik ki a farkas és oroszlán porai közül az ember teste?»1 E kérdésre kérdéssel felel, hogy előbb az ellenvetö magyarázza meg, miként képződött az ember kezdetleges csirájában, a hús, a csont és a haj? Nem is fog feltámadni az oroszlán vagy a farkas pora, hanem csakis az emberé. Vagy ki ismeri az égbolt mozgásait, a föld sarkait, a vizek örvényeit? «Ime ezeket nem ismered s mégis hiszed; miért vonod tehát két- ségbe a feltámadást?»2 Még szemlélhetöbb ezen érvelési módja a következő pél- dában: «A föld elemei tanúskodtak arról, hogy Teremtöjük e földön volt. Erről emberileg szólva ezt mondom: Uroknak ismerték öt az egek, mert azonnal csillagot küldöttek jelzésére. Urának ismerte a tenger, mert megengedte, hogy felszínén járhasson. Urának ismerte a föld, mert halálakor megrendült. Urának ismerte a nap, mert sugarainak fényét elhomályosí- tolta. Uruknak ismerték a sziklák és falak, mert halálakor megrepedtek. Sőt az alvilág is tanúskodott mellette, mert visszaadta kebeléből a holtakat. És mégis öt, kit Uroknak vallottak az érzéknélküli összes elemek, a hitetlen zsidók kemény szíve Istenéül el nem ismeré, sziklánál keményebb szívük bünbánatra hasadni nem akar.»3 Található azonban homiliáiban példa a szoros, logikus érve- lésre is. Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Vájjon kedveseim, a szent evangéliumot az érzéketlen tárgyaknak, sőt az észnélküli állatoknak kellett vala hirdetni, mert így szól a parancs : hirdessétek minden teremt- menynek ? Minden teremtmény kifejezés alatt az ember értendő Mivel az ember létezésre nézve hasonló a kövekhez, életre nézve a fákhoz, érzésre nézve, az állatokhoz, észre és érte- lemre nézve az angyalokhoz. Ha tehát az ember bizonyos tekintetben közös vonásokat bir minden teremtményből, ezért 1 Hóm 8. n. 6. 2 I. h. n. 8 3 Hóm. 10.
