Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
510 minden teremtmény alatt az ember értendő. Mert minden teremtménynek hirdettetik az evangélium akkor, midőn egye- dűl az embernek hirdettetik.)1׳ Miután az eddigiekben bemutattuk az anyagkezelés azon művészetét, melyet sz. Gergely a beszédtárgy megvilágítására és megkedveltetésére használt, hátra van, hogy néhány példa- ban bemutassuk a vonzó és megható elemet, melynek kezeié- sében nem kevesebb művészi erőt tanúsít, mint a másik kettőben. «A szentek, kiknek sírjai felett állunk, szellemök fenköltségével megvetették a világot, jóllehet ez sok örömet kínált nekik. Biztosan számíthattak még hosszú életre, tartós jólétre, javak bőségére, számos utódra és sokáig tartó boldog- ságra. És mégis szivükre nézve a világ, mely legszebb virá- gaival kínálkozott nekik, el volt hervadva. Lássátok, reánk nézve a világ ízetlen, sőt keserű, és mégis mély gyökereket vert szívünkbe. Mindenfelől halált, bajt és nyomort látunk, minden oldalról csapások környeznek, mindenünnen keserűség környez, és mégis testi vágyaink által elvakíttatva még a kese- rüségeket is szeretjük, a rombadülö világba kapaszkodunk, és vele együtt elhalunk; és mivel rombadöltét megakadályozni képtelenek vagyunk, beléje íogózva, vele együtt elveszünk. Azelőtt a világ gyönyörei vontak el az Istentől, mert a világ annyi nyomorral van tele, hogy ő maga mutathatná meg nekünk az Istenhez való utat ... A minket környező enyészet igazolja, hogy a múló javak akkor is semmik voltak, midőn még ön- magukban fennállani látszottak. Kedveseim, fontoljátok meg és mérlegeljétek ezeket; ragaszszátok szíveteket az örökkétartó javakhoz, hogy akkor, midőn a földi dicsőséget megvetitek, elérjétek az égi boldogságot, melyre a hit vezet.»1 2 «Midőn Mária Magdolna bünbánatáról gondolkozom, inkább szeretnék sírni, mint beszélni. Vájjon ki az, kinek sziklakeménységü szívét bünbánatra ne indítaná az ö példája? Miután megfontolta azt, mit eddig tett, mostani cselekedetében magát mérsékelni nem akarta. A lakomára egybegyűltekre nyitotta az ajtót, hivat1 Hóm. 29. 2 Horn. 28.
