Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

508

előtt az egyház azon pásztora, kinek szentséges teste mellett ülünk, erről legjobban tanúskodik; ba azt a bizonyos szolgáló- leányt felkérdezzük. Az asszonynak egyetlen szava oly rémü- letbe ejtette, hogy a halált elkerülhesse, kész volt az életet megtagadni. Esetét még súlyosbítja, hogy azon megkötözött Jézust tagadta meg Péter e földön; kit megfeszítve megvallott a lator a kereszten.1 «Jézus születése alkalmával alázatos Istennek bizonyult, mennybemenetelekor pedig fenséges ember gyanánt tündöklött.»1 2

A szentencia, a latin szellem azon természetes és kedvébe terménye, mielőtt végleg elveszne sz. Gergelynél, még egy- szer mutatkozik saját erejében és fényében, miként a láng is, mielőtt végkép elhamvadna, még egyszer magasan csap fel. «Csak az óhajtja az igaz bíró eljövetelét, ki magát saját, íté- let alá eső ügyének jósága felül biztonságban érzi.»3 «A csele- kedet úgy lépjen a nyilvánosság elé, hogy rejtve maradjon a szándék.»4 * «A nyíl által ütött seb kevésbbé fáj, ha eleve lát- juk, hogy miként repül felénk.»6 «Nem csodálatraméltók az Isten azon cselekedetei, melyeket elménkkel felfogunk; nincs érdeme azon hitnek sem, melynek kezességeit az emberi ész szolgáltatja.»6

A homilia azon alakja, melyet sz. Gergely beszédeiben következetesen használt, nem igen alkalmas a beszédtárgynak szoros és rendszeres érveléssel való megvilágítására; innen van az, hogy az egyháznak ezen kiváló hittudósa, beszédeiben leg- inkább az analogia útján való érvelést használja, mely úgy a szónok-, mint a hallgatóknak felette könnyű, világos és népies. «Már a régiek is hitték a test feltámadását, jóllehet erre nézve még példát nem láttak. Kárhoztatást érdemelnek tehát azok, kik a feltámadott Jézus példáját ismerik, mégis saját feltárna- dások lehetőségét kétségbe vonják... Ellenvetik, hogy az ember

1 Hóm. 30.

2 Hóm. 29.

8 Horn 10. n. 6,

4 Hóm. 11.

6 Hóm. 35.

6 Hóm. 26.