Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

504

jen magában így: Szeretném a földi javak ezen megvetöit követni, ámde nincs semmim, mit föláldozhatnék. Kedveseim! Sokat hagytok el, ha lemondotok a hírvágyról. Mert az Űr nem az ajándék súlyát méri, hanem a szívet. Nem az áldozat nagyságát nézi, hanem a jó szándékot, mely azt feláldozza. Ha a feláldozott vagyont tekintjük, úgy két szentünk az örökké tartó angyali életet háló és csónak árán szerezte meg. íme, mennyire múlta felül a megvett tárgy a vételárt! Az Isten országát te is megveheted, vételára nem múlja felül vagyono- dat. Zakeus javainak féléért vette meg azt; mert nem adhatta oda a másik felét is, mivel ezzel az igazságtalanul szerzett vagyon négyszeresét kellett megtérítenie. Péter és János hálója és hajója árán vette azt; a szegény özvegy egy-két filléren, egy más asszony egy ital friss vízért. Jegyezzétek meg kedves testvéreim, nincs olcsóbb a mennyországnál, midőn azt meg akarjuk venni és nincs nálánál drágább, ha ezt már birjuk. És ha nincs egy ital víz kezed ügyében, hogy vele megeny- hítsd a szomjazót s így juss be a mennyországba, még ez esetben is biztat és kecsegtet vele az Isten Ígérete. Az Úr szü- letése alkalmával megjelentek az ég polgárai és így szóltak: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratéi embereknek. Mindig van kezünkben áldozati ajándék, ha szí- vünk belső rejteke telve van jóakarattal. Legdrágább ajándék Isten számára a mi jóakaratunk. Lehet-e Isten előtt kedve- sebb áldozat, mintha a lélek önmagát áldozza fel?))1

2. A beszédanyag kezelése.

Jóllehet, sz. Gergely beszédeinek keretéül a legnépiesebb alakot használta, mégis a beszédanyag kezelésénél alkalmazta és felhasználta mindazt, mit az egyházi rhetorika a beszéd világossá, vonzóvá és meghatóvá tételére nézve javai. Noha e tudós szent-atya szóval tiltakozik is ellene, hogy a rheto- rika szabályai szerint készítette volna a maga liomiliáit, mégis lépten-nyomon reálehelte saját klasszikus műveltségének min- den báját.

1 Hóm. 5. n. 2.