Hittudományi Folyóirat 6. (1895)
Gerely József: Sión
43 Josaphat medio, inter montem Sión et montem Olivetum». A Mária-sír azonban épen a Gétszemane-kert fölött, azaz a tem- plomhegy és az Olajfákhegye között van. Nagyon hasonlít ehhez Antoninus Martyr (Kr. u. 570 kör.) tudósítása:1 «Ipsa vallis Gethsemane, inter montem Sion et montem Oliveti posita, ibidem vocatur Josaphat.». De aztán más helyen sz. Jeromos ismét a nyugati részt nevezi Siónnak: «Jnde (t. i. szentsír helyéről) egrediens (t. i. szent Paula) ascendit Sion, quo in arcem vel speculam vertitur. Hanc urbem quondam expugnavit el reedificavit David.. Unde etc... Ostenditur illic columna ecclesiae porticum sustinens, infecta cruore Domini ad quam vinctus dicitur et flagellatus ; monstrabatur locus, ubi super centum viginti credentium animas spiritus sanctus descendisset...».1 2 3 * Hiába igyekszik Caspari (Einleitung 217. 1.) e helyet véleményünk javára fordítani, itt több mint valószínű, hogy az Uj-Siónról van szó. A határozatlanság kézzelfogható és leg- feljebb úgy magyarázhatnák, hogy a szentatya egész Jeruzsá- lem déli részét, tehát mindkét hegyhátat Sión név alatt ismerte. Az ilykép felmerülő gyanú tehát, hogy t. i. sz. Jeromos kifejezései nem mindig egészen szabatosak, fentebbi érveinket nagyon meggyengítik, különösen, ha még sz. Eucherius lyoni püspök (440 kör.) egyik Faustinus paphoz intézett írásából is idézünk: »Ab ea fronte montis Sion, que prerupta rupe őrien- talem׳ plagam spectat, infra muros abque radicibus collis fons Siloa prorumpit (qui non semper, sed in certis horis diebusque emanat per antra saxaque decurrens), alternante aquarum accessu in meridiem fluit . . .»;8 itt tehát a Siloah kevésbbé szabatos kifejezéssel szintén a Sión keleti oldalának lábához van helyezve. A legjobb azért, ha sz. Jeromos-féle érvekkel nem vesződve, őket elejtjük, annál is inkább, mert nagyon valószínűnek tartjuk, hogy a Sión-név helyváltoztatása már 1 De locis Sanctis, quae perambulavit Anton. M. XVII. (Tobler et Mojinier, Itinera I. 100. L). 2 Peregrinatio Stae Paulae, VII. (Tobler et Molinier, Hinera I. 32.1.). 3 S. Euch., De locis aliq. sanctis, VII. (Tobler et Molinier, Itinera 69. lap.).
