Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Gerely József: Sión

44

a 4. században tökéletesen befejezett tény volt. Épen azért nem is foglalkozunk a bordeauxi zarándok (Kr. u. 333.) leírásával.1 és nézetünk szerint Caspari is tévedett (Einleitung, 248—252.), midőn e végeredményre jutott: «Ebből következik, hogy a bordeauxi zarándok, ép úgy mint Jeromos a déli Móriah felső terraszát Siónnak tartotta.מ

Inkább apadjanak meg érveink, csak túl ne lépjük az objektivitás és elfogulatlanság mesgyéjét.'

XII.

Minthogy tehát a keresztény források már mind a jelen- légi, hogy úgy mondjuk: újszövetségi Sión mellett tesznek többé-kevésbbé határozott bizonyságot, az adatokból kifogy- tunk s így tárgyalásunkat befejezhetúk azon öntudattal, hogy fáradságos munkánk kárba nem veszett; mert a legkúlönbö- zöbb időkből s forrásokból szedett adatok, melyeknek mérlegeié- sénél ítéletünket mindig a tárgyilagoság, alaposság, egyszerű s természetes logika igyekezett vezérelni, egyértelműen arra a végeredményre vezettek, hogy az ószövetségi Sión nem azonos az új-szövetségivei, mert míg ennek Jeruzsálem nyugati magaslata felel meg, addig amaz alatt a keleti hegyhátat kell értenünk.

Fejtegetéseinknek ezen eredménye a lehető legszilárdabb s legbiztosabb alapokon nyugszik, mert minden adatcsoporttal nemcsak, hogy önállóan, más természetű adatoktól külön- választva foglalkoztunk, hanem miden új forrás tárgyalásánál eltekintettünk a már lehozott eredményektől s mintegy tabula rasat csinálva, mindannyiszor sikerült az új oldalon is eljutni ugyanazon eredményre. E módszer biztos és megnyugtató; mert ha egyik-másik okoskodásunkban esetleg meg is téved- tünk volna, még mindig elég biztos támpont marad fenn állás- pontunk megdönthetetlenségére, hasonlóan ama ügyesen össze- állított dominóvárakhoz, melyekből akárhány oszlopocskát vehetünk el, az összeomlás veszedelme nélkül. A nehézségeket 2

2 Itinerarium a Burdigala Hierusalem usque (Tobler et Molienier, I. 17-19. 1.).