Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Gerely József: Sión

mindjobban elhomályosodva végre idővel egészen kiveszett s az utódok, de főleg a szentvárosba özönlő jámbor zarándokok, kiknek valóságos szenvedélye minden lehető szenttörténeti ese• mény helyét megtalálni — kezdtek visszafelé következtetni. Pl. Dávidváros a Siónon volt, ez a Sión, tehát itt volt Dávidváros és kell lennie Dávid sírjának is, mert a szentírás szerint az Dávidvárosban volt... és így tovább. Dávid sírját, melyet a 3-tól a 6-ik századig még Betlehem («Dávid városa)), Luk. 2, 11.) környékén ismertek, csakugyan az Új Siónon mutogat- ják most is és tisztelik a mohamedánok, kik a mondva csinált zsidó 1 tradíciót készpénz gyanánt vették.

Nagyon érthető azért ezek után, hogy álláspontunk a keresztény tradícióval ellenkezésben van. A keresztény tradíció ugyanis fökép a szentatyák és egyházírók irataiban elszórva, de különösen a zarándokok feljegyzéseiben van számunkra fentartva. Ezen iratok azonban már mind a névátmenet meg- történte utáni időkből származnak s így az egész tradíció hamis alapokon nyugszik e pontot illetőleg. S a mennyiben mégis van néhány adatunk *zon időből, mikor a helyes öntu- dat nem veszett volt ki még egészen — bizonyos jellemző határozatlanságot fel is lelhetünk bennük.

Ilyen sz. Jeromos egynémely nyilatkozata. Pl. «... ad radices montis Moria, in quibus Silóé fluit» (ad Matth. 10.) és aztán «Silóé fontem esse ad radices montis Sión dubitare non possumus, nos praesertim, qui in hac habitamus provin- eia». A Siloah tudvalevőleg a keleti hegyhát déli végén van a Türopöon keleti oldalán, a mint azt az első idézet világosan ki is fejezi, ha csak tehát sz. Jeromos következetlenségét és szemtanúhoz illő jólértesültségét kétségbe nem akarjuk vonni, a második idézet Siónja alatt csak az Ofelt szabad értenünk. Ugyancsak ö a bold. sz. Mária sírjáról a következőket mondja (Ep. 30. de Assumpt.): «... est autem sepulcrum in vallis

1 Hogy a Dávidsír helyét nem a keresztények, hanem a zsidók tették át a számukra megközelíthetetlen Ofelröl Betlehembe, abból is valószínű, hogy a keresztények mindenesetre tekintettel lettek volna sz. Péter szavaira : «Az ő (Dávid) sírja nálunk (azaz Jeruzsálemben) van mind e mai napiglan» (Ap. Csel. 2, 29.).