Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Dr. Pompéry Aurél: Az egyházi javadalmak összehalmozására vonatkozó jogi intézkedések a legrégibb időktől fogva a legújabb korig

407

3. A C. C. 1601. dec. 14-én kelt döntvényében ki van mondva az, mit már fent megemlítettünk a címzetes püspö- köknek a püspökségre való emeltetésük előtt bírt javadal- maira nézve. (Richter et Schulte, ad XXIV. 17. pag. 377.)

Végül megemlítjük még, hogy Reiffenstnel és Schmalz- grueber stb. szerint ha valaki egy elégtelen javadalom után egy elég jövedelmet nyújtó javadalmat nyer el, az első nem üresedik meg (feltéve, hogy amúgy összeférhetök). Ez esetben ugyanis kapzsiság nem forgván fenn, büntetésről szó sem lehet.

*

* *

Láttuk, hogy vannak javadalmak, melyeknek összehalmo- zását az általános jog megengedi. Ezek tehát összehalmozha- tők külön pápai felmentés nélkül is. Vannak azonban olyan javadalmak, melyeket összehalmozni nem szabad az általános jognál fogva; hogy tehát valaki ezeket egy kézben egyesít- hesse, ahhoz mindenkor pápai felmentés kell.

Mielőtt a felmentésről, a dispensatióról bővebben szól- nánk, megjegyezzük, hogy az összehalmozás a canonisták szerint mindig «odiosus» dolog, melyet tilt a természeti jog. A józan észnek megfelelő szabály ugyanis az, hogy mindenki csak egy javadalmat bírjon, hiszen épen azért vannak külön- féle javadalmak az Egyházban, hogy azokat különböző egyé- nek bírják. A jogtudósok leginkább a Tridentinum 24. gyülé- sének 17. c.-ra és XXII. János «Exsecrabilis» extravagans-ára hivatkoznak, mely utóbbiból különösen kivehető, hogy az össze- halmozás miért nem megengedett dolog. Azt mondják a canonis- ták, hogy az összehalmozás a lelkek kárával, a helyes rend felforgatásával jár, hogy bűnös nagyravágyásból ered stb. (Lásd Van Espen id. h. 694. old., Pirhing id. h. 46. old., Reiffestnel id. h. 129. old.)

Vannak azonban egyes esetek, mikor különös körűimé- nyék között a természeti jog tilalma megszűnik s ennélfogva a javadalmak összehalmozása jogossá, megengedetté válik. Ilyen eset meg van határozva az általános jogban, különösen a trienti zsinat 24. ülésének 17. c.-jában. De a természeti jog tilalma nemcsak az ott meghatározott esetben szűnik meg,